11
Aug

Sikertörténetek

Boris Ilona

"Képzett betegként" kezdtem. Végül is magam fedeztem fel a betegségemet, a gondom inkább csak az volt, hogy mielőbb diagnosztizáljanak, kezdődhessen a kezelés és a gyógyulás….

Ebben az időben hívta fel a figyelmemet egy rokonom a „A rák ellen, az emberért, a holnapért!” Alapítvány Támaszadó Szolgálatára. Rögtön felkerestem az alapítványt és nagy szerencsémre ott éppen akkor indult egy "egyhetes" napközis csoport. Egy hétig délelőtt, délután voltak előadások, foglalkozások rákbetegeknek. Én az ebédszünetben minden nap sugárkezelésre jártam, akkor már 3 kemon túl voltam. Nagyon sokat kaptam azon a héten. Azóta is látogatom az Alapítvány programjait. Találkozhattam pszichológusokkal, onkológusokkal, természetgyógyászokkal és sok szeretetre méltó sorstárssal. Hatalmas élmény volt az alapítvány által szervezett életmódtábor is Piliscsabán. Az Alapítvány segítségével jutottam éveken keresztül elfogadható áron bio almához és egyéb bio élelmiszerekhez.

Aztán egy alkalommal, amikor éppen két láda bio almát vásároltam az Alapítványnál, megláttam, hogy Meseterápiáshétvégét hirdetnek. Tudtam rögtön, hogy ott a helyem. Azóta sok mesét tanulok és sokat tanulok a meséktől. ... és a mesékről. Egyre több helyen mesélek is, kórházban gyerekeknek alapítványnál gyógyuló, gyógyult felnőtteknek.

Én már megtanultam a mesékből, hogy: "Jön az Élet és meggyógyít..." ...és  "Aki nem felejti el sem a Betegségét, sem az Életet, az örökké egészséges marad."

Ezért azt gondolom, hogy akinek zenével és mesével van teli a lelke, azt nagy baj nem érheti.

 

Keglovits Kriszta

A „Rák ellen, az emberért, a holnapért!” Alapítvány Egészségkonyha tanfolyamán sok újat hallottam az egészséges táplálkozásról. Akkor jöttem rá, hogy mennyi minden vacak dolgot ettem eddig, amiről azt gondoltam, hogyha forgalomban van, akkor az csak egészséges lehet, és rájöttem, mennyi sok tartósítószert, adalékanyagot ettem eddig, ráadásul műanyag edényben vittem be a munkahelyemre a vacak ételt, amit a mikrohullámú sütőben melegítettem meg, majd megittam a „három az egyben” kávémat.

2009 tavaszán elmentem az Alapítvány  szervezte piliscsabai életmódtáborba, hát az egy kis csoda volt! Onnan hazajönni olyan volt, mintha visszacsöppentem volna a büdös, szmogos valóságba. Különös szerencsémre ugyanez év őszén bekapcsolódhattam egy újabb életmódprogramba. Ennek újdonsága az volt, hogy a tábor után még tíz hétig együtt maradt a csoport a csoportvezetőkkel és hetente találkoztunk.

 

 

Rigó Tamás júniusban tölti be a 22. életévét. Lymphomából gyógyul éppen, drukkoljunk neki, hogy még sok, szép szerelmes verset írhasson! Hajrá, Tomi!

 
 

Megigézve 
...... - nak

Mindíg is te voltál számomra minden.

aztán eltiportalak, csúnyán
de lassan kezdtem rájönni 
hogy nélküled semmim sincsen

Szürkék a falak, mégcsak nem is fehérek
idegen testbe zárt lélek vagyok
bolyongok a kihalt folyosókon
És néha, csak félve remélek

 

Hiányzik a hang ami felcsendült ha baj van.

Tanácstalanságom, íme itt van szárazon

A nyomort megérteni a papírról nem lehet

ÉÉn a hang nélkül is mindíg eligazodtam a zajban.

Vigyáztam rád, nem mondhatod hogy nem
Őriztem minden lépted, olykor óvaintve, féltve
Olykor csak távolról figyelve, had botladozzál
Mondhatjuk úgyis, hogy én voltam a vigyázó szem.

Sírni akarok de már csak zokogni tudok
nincs köröttem ami száraz és nincs rajta könny
megbotlottam már százszor tudom
de most megvan a cél, egyedül csak utánad futok

Egyre jobban félek, hogy nem érlek utol,
Vérzik már a lábam, kötés sincs rajta már
Rettegek, hogy egyszer lemaradok
és én leszek az utolsó, aki az öltözőben tusol

Aludni nem tudok, nem vagyok fáradt.
Dolgaim sokkal fontosabbak.
Gyógyulnom kell, vígaszra lelni valahogyan
és persze minden egyes nap örülni a mának.

Fél év mögöttem, belefáradva fekszem            
Cellák sorát ismertem meg
Börtönőrökkel tarkítva fehér ruhában
Könnyeimmel a takarót ég kékre festem.

Nem szaporítom a szót mert már nem kell
eleget mondtam, eleget értettél meg
hibáztam, írtó hülye voltam sajnos
De én vagyok az aki mindent szégyell.

Szeretetre méltó vagy, és érdemes.
Mosolygó orcád fényesen ragyog
A szemeidtől a lábam egyenesen remeg
De tudom hogy nemsoká együtt nézzük a kék eget.

Rigó Tamás

  

 

 

 

Játék az élet?

 

Tudod, hogy az alaptermészetem, mint egy perpetum mobile, nagy az aktivitásom, folyton jövök-megyek, dolgozom a Magyar Rádióban, a MÜPA-ban, a Zeneakadémián, hívnak színházakba is, amióta kénytelen voltam megválni a Játékszíntől. De ez a történet még régebbi, amikor még ott dolgoztam a színházban. Tudatosult bennem, hogy néha éjszakánként fel kell kelnem, kimenni a WC-re, ami különben nem volt szokásom. Á, gondoltam, majd elmegyek orvoshoz, de most próbaidőszak van, most premier lesz, most nyári vendégjátékra megyünk, most indul az évad, most hívtak beugrónak a rádióhoz, szóval, volt kifogásom bőven.

Aztán egyszer a nagy rohanásban, amikor hármasával vettem a lépcsőfokokat, kibicsaklott a térdem, és az orvos által felírt szerre allergiás lettem, mert gyulladáscsökkentőként mentolt is tartalmazott. Ez úgy derült ki, hogy vissza kellett mennem a kórházba, úgy begyulladt a térdem, befektettek, és egy pár napra tétlenségre lettem kárhoztatva, na, gondolhatod, én, meg a tétlenség!, ezért az orvos azt mondta, ha már itt van, menjen el különböző vizsgálatokra, legalább telik az idő.

Majdnem az utolsó körben mentem az urológiára, ahol vért vettek, és annak az eredményében volt valami – nem a PSA, bár az is magas volt kicsit -, ami nem tetszett az orvosnak. Kis eltérés, de neki nem tetszik, mondta, ezért azt ajánlotta, évente egyszer, de inkább kétszer menjek el vérvételre, és figyelgessem ezt az értéket.  És én ezt akkor komolyan vettem, mert tudod, hogy szeretek élni, ezen meg nem fog múlni, gondoltam. Lett egy urológusom a Visegrádi utcában, akivel azt vettük észre, hogy az inkriminált érték szép lassan elkezdett kúszogatni felfelé, és egy idő után a PSA értéke is elkezdett mozgolódni. Amikor kábé másfél év után bizonyos határ fölé emelkedett, az orvos azt mondta, Tamás most már én mondom, mintát kell venni, megnézni, mi a helyzet a prosztata belsejében.

Nagy nehezen rászántam magamat az ambuláns beavatkozásra, ami egynapi sebészeti ellátást jelent, mert a mintavétel után a vizeletürítésnek vissza kell rendeződnie a normális szintre. Na, most, araszoltam befelé a műtőbe, és aki éppen kijött, a karjaimban esett össze, gondolhatod, mit éreztem, pedig nem vagyok egy berezelős típus, na, mindegy, gondoltam most már be kell mennem, ha eddig eljutottam, két szó dübörgött a fülemben: túlélni és mázli, hát az egész egy iszonyat volt, az ellenségemnek sem kívánom, baloldalon három, jobb oldalon négy helyről vettek mintát. Túléltem! Az is mázli, hogy éppen jó helyről vették a mintát, mert lehetett volna az eredmény negatív is, ha nem pont azt a részt találják el, ahol a daganat kezdemény megjelent. A másik – nem éppen mázli, hanem a tudatos odafigyelés következménye, hogy annyira időben voltam, hogy még a rákmegelőző állapotot kaptuk el, tehát épp csak a burjánzás csírája volt meg a jobb oldali prosztatában. Ha ez kijut a szervből, akkor csont- és tüdőrákot okozhat, mint másodlagos daganatos betegség.

Hogy mit éreztem, amikor közölte velem az orvos, hogy ez bizony rosszindulatú elváltozás, tehát rák? Az olyan volt, mintha egy ló fejbe rúgott volna.

Egy órát ültem ott a Honvéd rendelőjében, az az idő ki is esett az emlékezetemből, arra riadtam, hogy a légkonditól lefagyott a derekam, mert nyár volt, kánikula, július közepe, hűtöttek ezerrel.

Hazamentem, elmondtam a családomnak, és azt mondtam, nem tudom, ilyenkor mit kell csinálni, vagy mi lesz, de én akkor is élni akarok! Imádok dolgozni, jó egzisztenciám van, klassz barátaim, ha már ennyit beletettem ebbe az ÉLET nevűbe, akkor most már élvezni is akarom és fogom is, és felveszem a harcot! Gondolhatod, hogy az engem ismerők, a barátaim, a családom, szólni sem tudtak a döbbenettől, hogy ez éppen velem történik, aki egyáltalán nem beteges, sokat mozog, zöldség-gyümölcs mániás – tudod, saját biokertem van, tehát szó szerint derült égből csapott le rám a villám.

Istenigazából én sem tudtam a hírrel mit kezdeni, csak egy nagyon erős akarás volt bennem, hogy én ettől meg akarok szabadulni, mert maga a tény, hogy van bennem valami, amit nagyon nem szeretnék, hogy ott legyen, mert az engem akadályoz az aktív életben, arra ösztönzött, hogy legyek ezen minél előbb túl, és keressem az attól való megszabadulás útját.

Az urológus elmondta, milyen lehetőségek vannak erre, én mondtam, nekem mindegy, csak szabadítson meg valaki a daganattól, viszont perceken belül kezdődik az évad, tehát gyorsan kell cselekedni. Azt mondta, most ne a színházzal foglalkozzon, hanem saját magával, dehát tudod, hogy az egy és ugyanaz. De azért jó is, hogy az időt emlegeti – mondta az urológus -, mert a MÁV Kórházban az egyik barátja, Dr. Kovács Gábor éppen most kezdett egy új módszerrel műteni az ilyen eseteket, ő a specialistája Magyarországon, jó kezekbe ad át. Három nap múlva ott voltam, a doktor úr mindent megmutatott, lerajzolta nekem , hogy mit fog csinálni, azt mondta, ezt a rajzot tegyem el, mert majd az operációnál szükség lesz rá. Döntési helyzetbe is hozott, elmondta, két lehetőség van, vagy toldozzuk-foltozzuk, ami azt jelenti, hogy sugár, kemo, meg hogy bele lehet építeni a prosztatába egy kis sugárzó ketyerét, de mivel nem lehet pontosan megállapítani a daganat helyét, ez elég rizikós, és mellékhatásoktól sem mentes. A másik módszer a radikális, sitty-sutty kimetsszük, és ezzel megszabadulok a problémától. És elhangzott a szájából a varázsszó: megszabadulok!

Nem tudom, mondtam-e, de az urológussal már egy ideje gyanakodtunk, hogy a daganaton kívül még prosztatagyulladásom is lehet, és az is eszembe jutott, hogy esetleg még azzal is szenvednem kellene, ezért azt mondtam, legyen a radikális, és akkor egy életre megszabadulok az összes prosztataproblémától. A műtét során persze ki is derült, hogy gyulladt volt és egy időzített bomba ketyegett bennem…, gondolj bele, ha még ezt sugarazzuk! Mondtam, doktor úr, nem kérdés, természetesen megszabadulni, csak egy kérdésem van még, hogy mi lesz a szexualitásommal. Mert, ha lehetne, azért még jó lenne, ha az is megmaradna nekem, annyira nem vagyok öreg, meg egyébként is, de ez a másodlagos szempont, az első a megszabadulás a daganattól. Azt mondta, ebben a dologban az is benne van, hogy impotens leszek, az is, hogy életem végéig pelenkára lesz szükségem, nem láthatjuk előre, mi fog történni, de van egy olyan opció is, hogy mindkét terület tökéletesen visszarendeződik, és olyan leszek, mint régen, ő erre fog törekedni a műtét során.

Sürgettem őt, mikor lehetne megcsinálni, mert nekem tényleg évadkezdés van, meg szerepem is van az Őrült nők ketrecében, Garas Dezső rendezte, és adott nekem egyet. Azt mondja, hagyjon már ezzel az örökös színházazással, magának rákja van, más inkább imádkozna a műtét miatt, de ismersz, tudod, milyen vagyok.

Végül is 2009. 09. 09-én műtött, persze, előtte mindenféle vizsgálatnak vetettek alá, amit nem is bántam, hiszen pont egy ilyenből kifolyólag derült ki a rákbetegség, amivel akkor feküdtem be. A műtét négy és fél óráig tartott, komplikációmentesen sikerült. Ám a beavatkozás után, mivel azt javasolták, hogy inni, inni, inni, ezért én ittam is rendesen, de kiderült, hogy annyit mégsem kellett volna, mert belülről a varratok tulajdonképpen eláztak, hiába volt bennem a katéter, vissza is vittek a műtőbe megnézni, mi a helyzet, de mivel mindent rendben találtak,  - hála a kiváló orvosok munkájának, és az Emő főnővér vezette csapatnak -, hazaengedtek, ezzel véget ért maga a műtéti szakasz. Jó, hogy kérdezed, mert ekkor már szeptember vége felé jártunk, és igen erősen elkezdődött az évad, a katéteres zacskó meg még bennem, de pont akkor hallottam a művészeti titkártól, hogy a Szacsy (Szacsvay László) is zsákkal játszott, mondtam, ha neki ment, nekem is menni fog, ezért felkötöttem a jelmez alá a zsákot és ment a produkció, nem tudhatta senki, aki nem hallott a betegségemről.

Közben meg persze csináltam az orvos által ajánlott intimtornát, azt mondta, amikor tehetem, energiám van rá, csináljam az izomösszehúzásokat nyolcvan-százat akárhány sorozatban naponta. Talán ennek, talán a szerencsének is köszönhető, hogy a katéter kivételét követően egy, azaz egy pelenkával megúsztam a hugyosjózsi szindrómát, és idővel a szexuális életem is a régi lett.

Az, hogy most itt beszélhetünk, az a jókor, jó időben elkapott daganatmegelőző állapot felismerésének köszönhető, tehát annak, hogy nem hagytam figyelmen kívül az orvos figyelmeztetését: járjak szűrésre és figyeljem az értékek változását.

 

A barátaimnak is azt mondom, gyerekek, menjetek el vérvételre, fél óra az életetekből, de lehet, hogy ez a harminc perc menti meg azt, ráadásul egy évig megnyugodhattok, mert azt is mindenkinek elmondom, hogy ez ötven felett - de van, akinek már negyven körül is érdemes, például családi halmozódás miatt – évente ismételendő szűrés, nem egyszeri felbuzdulás! A nők nőgyógyászhoz járnak folyamatosan, nekünk urológushoz kell, ez az élet rendje. A tudatos életé. Márpedig, aki májusban üldögélni és beszélgetni akar a barátjával a Szabadság téri parkban, hallgatva a madárcsicsergést, és fagyit akar enni a Bazilikánál, majd otthon leemeli a bringát a falról, hogy tekerjen egy nagyot a szigeten - tehát élni és élvezni akarja az életet, annak tennie is kell érte, nem igaz?

 

A Szabadság téri monológot előadta: Nyilas Tamás

 

Lejegyezte: Sári Edina

 

 

 

 

Ki kell állnunk magunkért!

A komplex terápiában hiszek…

 

Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen! - dübörög az elmémben, miközben a velem szemben ülő, egészségesnek látszó 47 éves K. Károly betegségének történetét hallgatom. Ahogy ránézek nehéz elhinnem, hogy komoly betegséggel küzdött meg, s az is valószerűtlennek tűnik, amin az elmúlt években betegsége miatt keresztülment… Pedig mindez igaz!

Két évvel ezelőtt, 2012 áprilisában kezdett fájni Károly válla. Háziorvosa fájdalomcsillapítókat, izomlazítót írt fel számára. Ennek ellenére a kín maradt. Panaszait, a nyilalló fájdalmat reumának, izomeredetű fájdalomnak hitte az orvos. Egy év kellett ahhoz, hogy elfogyjon Károly türelme, s kérjen a doktortól egy röntgen beutalót. Amint elkészült a lelete – mivel gyanús foltot láttak a felvételen -, az Uzsoki Kórház ortopédiai osztályára irányították. Ott újabb röntgent készítettek, majd a főorvos azt közölte vele, hogy csontizotópos vizsgálatra kell mennie, hogy pontosan lehessen diagnosztizálni a panaszai okát.

-         Nagyon megijedtem, amikor ezt hallottam, féltem, hogy komoly bajom lehet – meséli Károly. – Ráadásul még a derekam is beállt, így alig bírtam mozogni az elviselhetetlen fájdalmaktól. Közben a doktor telefonált, s mondta, hogy úgy három és félhét múlva el is végzik majd a vizsgálatot. Csakhogy én meg azt közöltem vele, hogy egy tapodtat sem mozdulok, amíg nem kapok korábban időpontot. Elszántságomat látva a doktor újból telefonált, s így már másnap mehettem a vizsgálatra.

Az eredmény drámaian hangzott. A testében 13 helyen fedeztek fel áttétből eredő csontdaganatot. Az országban ő volt a második legfiatalabb ember, akinél ilyen súlyos esetet diagnosztizáltak. Ezért azonnal csontvelő átültetésre akarták küldeni. Csakhogy ő ismét megmakacsolta magát és nemet mondott az orvosnak.

-         Szó sem lehet róla – mondtam –, amíg ki nem derül, hogy hol van az elsődleges daganat, mi okozta az áttéteket. Hozzáteszem ekkor már alig tudtam járni, s a karomat sem tudtam emelni a fájdalmak miatt.

Ismerőse tanácsára Károly elment urológushoz, aki a vizsgálatot követően azonnal szövetmintát vett a prosztatájából és elküldte egy vérvizsgálatra is. A leletek egyértelműen bizonyították, hogy prosztatadaganata van. Az urológus a rendkívül magas 111-es PSA szintet látva elmondta, hogy ez az érték normál esetben 0-4 között van, 20-ig műthető az érintett, ám 30 fölött csontáttétet produkál a betegség…

-         Az onkológusom – ismerve a leleteimet – közölte velem, hogy nem csak műtétről, de kemoterápiáról sem lehet szó, esetleg a későbbiekben sugárkezelésről sem. Majd felvett egy gyógyszerprogramba. Én azonban ennyivel nem elégedtem meg! Alternatívákat kerestem. Így jutottam el dr. Balaicza Erika belgyógyász főorvoshoz, aki hazánkban legrégebb óta foglalkozik biológiai tumor-terápiával. A doktornő egy rendkívül komplex terápiás tervet készített, s kérte, hogy mutassam meg az onkológusomnak is. Így tehát szedem az onkológus által rendelt gyógyszert, s mellette komplex biológiai daganatkezelésbe is részesülök. Ennek részeként rendszeresen szedem a Poly-MVA-t, ami egy olyan étrend-kiegészítő, amit Amerikában több éve szabadalmaztattak, mint az elektrogenetika első terméke mely rendkívül erélyes immunerősítő.

A terápiák mellett Károly 28 naponta jár vérvételre, 4 havonta CT-re és csontszkenner vizsgálatra is. Az eredményei pedig őt igazolják. A PSA-ja elkezdett csökkenni, s ma már a normál tartományon belül van: 1,3! Ráadásul daganatának mérete kétharmadnyival csökkent!

-         Tapasztalataim szerint az orvosok 90%-a elutasítja a természetes gyógymódokat, mert kuruzslásnak tartja, 5%-ot nem zavarja, ha használja a betege és sajnos csak 5% alkalmazza gyógyító munkája során. Szerencsére a tortúrám végére olyan gyógyítók kezei közé kerültem, akik elfogadják, hogy én hiszek a gyógyszeremben, s mellette szükségét érzem a biológiai daganatkezelésnek is. Hitem szerint a kettőre egyszerre van szükségem, mert igenis ott akarok lenni a most 8 éves kisfiam elkövetkező ballagásain!

Czellér T. Erika




A rák ellen az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1214 Budapest, Kossuth Lajos u. 152.

+36/1-217-0404, +36/1-476-0230

Adószám: 19009557-2-43

IMPRESSZUM

Created by maiskola.hu