Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz,
ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád,
aki titkon néz, megfizet néked nyilván. (Mt 6,4)

Mai műanyag, rózsaszín szép új világunkban erős az ösztökélés a jótékonyságra, mondhatjuk Bertold Brecht szavaival: nagy a kísértés a jóra és ez egyáltalán nem baj, épp ellenkezőleg, csakhogy mindez a nagylelkű, bőkezű adakozás nagy közönség előtt zajlik, néha azt hiszi az ember, hogy szinte csak azért történik, hogy nyilvánosságra kerülhessen és az elit, a társadalom látszat-krémje, az úgy nevezett celebritások fényezhessék, reklámozhassák magukat. Pedig örök létmintánk, teremtő, gondviselő Mennyei Atyánk titkon van, csak áldásos hatását, létfenntartó tevékenységét -, hogy felhozza napját igazakra, hamisakra – tapasztaljuk. erre tekintvén tehát nem a dicséretért vagy viszonzásért kell jót tenni, hanem magáért a jóért, hogy a jó-tevés bensőnkké váljék. A Jó, a Legfőbb jó, pedig maga a Szentháromság Isten, ahogy Jézusunk is kijelenti a róla írt evangéliumban: jó egyedül csak az Atya.

Mint tudjuk szintén megmentő Mesterünktől a szem, az arc a lélek tükre, ekként ez a belső nemesedési folyamat külsőnkön is láthatóvá válik, az antik görög gondolkodás szerint is a legteljesebb eszmény és erény a szép, jó s igaz egysége.

Eddigi gondolatainkra parafrazeál Nagy László egyik karakteres verssora ugyan kicsit másképp ragozva, akkor is adjunk, ha nem kérnek, egyszóval ne hagyjuk könyörögni, megalázkodni a rászorultat, hanem legyünk gyorsak, serények a segítségadási lehetőség megtalálására. Kérlelés nélkül adjunk, kinek-kinek, amije van; anyagiakat, munkát, időt, vigaszt, útmutatást, így értendő az elsőre meghökkentő Jézus-i felhívás: „osszátok szét vagyonotokat”, mindenünket, amink van.

Végül egy kiváló példa a Bibliából, hogy milyen lelkülettel kell helyesen adakozni: Az Úr Jézus a templomtéren nézte, a mellette elmenők hogyan dobnak pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, s azt feltűnően tette. Aztán egy szegény özvegyasszony két fillért, azaz egy krajcárt dobott a perselybe. Jézus odahívta a tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.

Batári Gábor