A közügy egyben családi ügy is
Anya és lánya a rák ellen az emberért, a holnapért
A daganatos megbetegedések közül jó néhánynak a kialakulásában jelentős szerepet játszanak a civilizációs ártalmak. A modern technikák, technológiák vívmányai sok esetben megkönnyítik, színesítik a hétköznapjainkat – és nagyon sokszor csak évekkel, évtizedekkel később derül ki, hogy a gyors és sokszor ellenőrizetlen fejlődésnek árnyoldalai is lehetnek, hogy sok esetben a kényelemért, a divatért, az általunk élt életmódért az egészségünkkel fizetünk.
Németh Márta szociológus
Édesanyám, mint orvos, én mint szociológus tekintünk minderre – de ugyanazt a problémát érzékeljük, és komplex, interdiszciplináris megoldásokra törekszünk mindketten. Egyetértünk abban, hogy amit meg tudunk tenni, azt meg kell tennünk, a mindenkori írástudók felelőssége nagyon nagy, mindig annak a feladata, hogy láttassa a problémákat és megoldásokat találjon azok kezelésére, aki maga látja, mi a gond.
A betegek vagy családtagjaik életminőségét tovább rontja az áldozathibáztatás, amely azzal vádolja őket, hogy maguk tehetnek állapotukról. Az alapítványnak szerepet kell vállalnia a megelőzésben, rizikófaktorokat és a megelőzést szolgáló lehetőségeket ismertetni kell, akciókat kell szervezni szűrésekre, tanácsot adni, hiteles, igazolt ismereteket terjeszteni – de tudnunk kell azt is, hogy korántsem az egyéni döntéseken múlik az életminőség, az egyéni, személyes odafigyelés mellett elengedhetetlen, és mértékében, hatásában jelentősebb is társadalmi szintű felelősségvállalás. Nem elég elvinni az embereket a szűrésekre, azt is biztosítani kell, hogy a konkrét, vizsgálatot végző orvos vagy egészségügyi szakdolgozó mellett legyen egy hozzáértő információs stáb, aki segít a kérdéseket feltenni, a válaszokat megérteni. Foglalkozni kell azokkal, akik megbetegedtek, a társadalmi szintű feladat az, hogy az egészségügyi ellátás és minden ehhez kapcsolódó szolgáltatás minél szélesebb rétegek számára elérhető legyen, hogy mindenki emberi méltóságát megőrizve gyógyulhasson. A betegekkel kapcsolatban az alapítvány feladatait elsősorban abban látom, hogy segítsük a konfliktusmentes, szelíd kommunikációt a beteg, a beteg családja és az egészségügyi, szociális ellátó hálózat képviselői közt, képzéseken, konferenciákon, egyéni vagy csoportos tanácsadáson hívjuk fel minden oldal figyelmét arra, hogy hogyan tudják egymás érdekeit is szem előtt tartva kooperatív folyamattá tenni a gyógyulást – vagy emberhez méltóvá, minél fájdalommentesebbé a halált. Természetesen a már gyógyult betegekkel, illetve a betegek aktív, de ideiglenesen kevésbé terhelhető családtagjaival is foglalkozni kell – ide tartozik, hogy a munkaerőpiacra való re-integrációt össztársadalmi szinten is támogatni kell, szavakkal, tettekkel és anyagi, emberi erőforrással – az alapítvány pedig abban tud segíteni, hogy képzéseket tart gyógyuló és gyógyult betegek számára, és munkáltatók számára egyaránt, hogy ismerjék meg, milyen komoly értéket képviselnek a munkaerőpiacról a betegségük miatt ideiglenesen kiszorult, de visszatérni akaró emberek – kölcsönös munkáltatói és munkavállalói érdek, hogy egymásra találjanak. Az alapítvány keresheti a kapcsolatot mindkét féllel, koordinálhatja, támogathatja, tanácsokkal, kiadványokkal, képzésekkel segítheti a munkáltatók és munkavállalók egymásra találását. Különösen fontos, hogy mindkét fél tisztában legyen azzal, hogy életünk jelentős részét a munkahelyünkön töltjük, és a munkahelyi feszültségek, a tartós stressz milyen negatív hatással van az egészségünkre – mind a daganatos megbetegedések, mind egyéb megbetegedések (szív – és érrendszeri, mozgásszervi, pszichés) esetében – közösen kell tennünk azért, hogy a munkahelyek amellett, hogy megélhetést biztosítanak, élhetőek is legyenek minden szereplő számára.
Fontosnak tartom, hogy a hagyományos egészségügyi szolgáltatások és a konzervatív orvoslásban megtalálható módszerek mellett az alapítvány – korábbi hagyományaihoz hűen – kutassa fel, vizsgálja meg és népszerűsítse mindazokat az alternatív kiegészítő módszereket is, amelyeket a hazai vagy a nemzetközi tapasztalatok eredményesnek tartanak – és határolódjon el a kuruzslástól, amely csak a betegek életét veszélyezteti.
Dr. Farkas Ilona unokájával
Ez mind nem puszta jószolgálat, nagyon racionális társadalmi és gazdasági kérdés is egyben – egyre hosszabb ideig élnek az emberek a civilizált országokban, a társdalomnak fel kell készülnie a betegekkel való együttélésre, rehabilitációra, szociális ellátásra, ehhez tudnia kell a betegségekről, tudnia kell, hogy mennyire fontos a reintegráció a munkaerőpiacra.
Németh Márta
szociológus, új alapító, kurátor
