Decemberi ünnepek közeledtével fényben pompázik körülöttünk minden utca, üzlet, lakóház, fák, kandeláberek és a villamosok is szinte csilingelnek a körúton… A vágy villamosa újra színpadon Eszenyi Enikő Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő címszereplésével. Szépségről, egészségről, dívaságról, szerepálmokról, titkos ünnepi vágyakról, életigenlésről kérdeztem a művésznőt.

 – Az Ön egészséges, természetes életmódja, dinamizmusa, „Eszenyis” életstílusa közismert. Hogyan érte el és főleg hogyan tartja fenn mindezeket, van titka?

– A hivatásomból adódóan a mozgás mindig lételemem volt. Egy három felvonásos darab eljátszása nem csak szellemi, hanem fizikai teljesítmény is. Ehhez viszont fontos, hogy a testet karbantartsuk, edzeni kell, hogy a mozgás az életben és a színpadon is dinamikus legyen, és ez aztán természetesen kihatással van az ember szellemére is. Ha időm engedi, akkor otthon tornázom, ha több időm van, akkor az erdőben futok és mozgok, ha még több időm van, akkor pedig edzőterembe megyek.

– Színjátszás, rendezés, színigazgatás, magánemberi kiteljesedésben egészség, szépség, szeretetteljesség, taps, ünnepeltség, dívaság, közismertség… Mi a fontossági sorrend Önnél?

– Nincs felállított sorrend. Az életem a Vígszínháztól függ, ezért nagyon rapszodikus, hiszen itt szerencsére mindig nagyon sok dolog történik. Igyekszem az éppen legfontosabb feladatokat előre venni. Most Molnár Ferenc Liliom című darabjában Muskátnét próbálom, nagyon szeretem ezt a szerepet, nagyszerűek a próbák. Mindjárt bemutatónk lesz, december 15-én. Próba után délután felmegyek az irodámba és folytatom a munkát a színház ügyeivel. Este, ha nem játszom, akkor ugyanúgy a Víg körüli feladatok kötnek le, hisz már tervezem a következő évadot. Most voltam Szentpéterváron és Tel Avivban, ahová a Vígszínház újabb meghívásokat kapott. Régi kedves barátaimmal és kollégákkal is találkoztam és természetesen több előadást is láttam. Mindebből következik, hogy a magánéletemre nagyon kevés idő jut.

– A kiegyensúlyozottsághoz fontos a kikapcsolódás, relaxálás, pihentető alvás… Szeret pihenni?

– Igen, de főleg nyáron van rá időm. Szeretek utazgatni, olvasni, moziba járni. Nagyon szeretek ismeretlen emberekkel beszélgetni, kérdezgetni őket.

– Köztudottan egészségesen él. Neveltetéséből ered vagy saját maga alakította ki az életmódját ún. egészségtudatos meggyőződésből, betegségmegelőzés céljából?

– Nem mindig élek egészségesen, sokszor nincs rá mód és lehetőség. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Csengerben nőttem fel, ahol saját magunk termesztettük a zöldséget, a gyümölcsöt, és állatokat is tartottunk. A szüleim egészséges ételeket adtak nekem, bár akkor még az egészséges életmód ismeretlen fogalom volt. Viszont egészségesen neveltek, tisztességre, és mindenben mindig támogattak. Ha van időm főzök, vagy különleges teákat készítek. Szeretek főzni.

– Jóság, jótékonyság, adakozás, önzetlenség… ezek a decemberi ünnepkörben fokozottabban előtérbe kerülnek… Önök a Vígnapon az Ódry Árpád Színészotthon számára gyűjtenek, és számos más jótékonysági programmal az év más időszakában is felhívják a figyelmet az adakozás fontosságára. Honnan ered az ötlet?

– A Vígszínház számára fontos a társadalmi felelősségvállalás, minden évben támogatjuk az Ódry Árpád Művészotthon lakóit. Karácsonykor viszem el idős kollégáinknak a nyílt napon árult süteményekből befolyt összeget. Köszönet érte a nézőknek és a társulatnak. Számomra is nagyon fontos, hogy segítsem a rászorulókat.

– Karácsony közeledtével mindenki kicsit szentimentálisabbá válik, mondani szoktuk ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket, várakozunk, vágyunk a meghittségre, harmóniára, békére, csendre, miközben kommerciális fények villódznak körülöttünk. Művésznő, hogyan csendesíti le a lelkét? Mit jelent Önnek a szó: szeretetünnep?

– A karácsony a gyerekkoromra emlékeztet, amikor vártuk az öcsémmel a Jézuskát. Most 25-én és 26-án is dupla előadásaink vannak. Ebben az időszakban rengeteg néző jön el hozzánk. Szeretném, hogy amikor belépnek a Vígszínházba, akkor tartalmas és értékes élményeket adhassunk nekik.

– Az utcai fények, vásári illatok, forgatagok hangulata elvarázsol többünket ilyenkor. Talán sikerül kicsit kilépni a hétköznapi hajszából, belefeledkezni az örömteliségbe, újra gyermeki lélekkel nézni álmokra, vágyakra. Mit hozzon Önnek a vágy villamosa az ünnepekre, mi a legrejtettebb kívánsága?

– Szeretném, hogy az édesanyám és a családom, a barátaim még sokáig egészségesen és boldogan éljenek. Kívánom, hogy a Vígszínház a következő években is ilyen sikeres legyen, hogy ez a rendkívüli és tehetséges társulat sokáig maradjon együtt. Nézőinknek is boldogságot és egészséget kívánok!

– A vágy villamosa címszerepében egy félelmektől gyötrődő, magányos, érzékeny idegzetű hölgyet játszik… Ez a szerep nagyobb kihívást jelent-e Önnek bármely más szerepnél?

– A vágy villamosát már majdnem 20 éve játszom, ez idő alatt sok minden történt velem. Mindezeket a történéseket, tapasztalatokat, boldogságot, fájdalmat próbálom belesűríteni, így igyekszem átadni Blanche érzéseit a nézőknek.

– Ön vezető alkat, jó stratéga… Ezek a tulajdonságok a rendezői vénájából erednek? Kell-e speciálisan edzeni (pl business coach-csal) magát arra, hogy a színészi-rendezői feladatai mellett az elférfiasodott menedzseri pályán is ilyen jól helytálljon?

– Több mint 35 éve vagyok a Vígszínház társulatának tagja. Fantasztikus mestereim voltak, sok tapasztalatot gyűjtöttem itthon és a világban is. Örök tanuló vagyok, igyekszem folyamatosan fejlődni.

– Végül az Életigenlők magazint kiadó A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 12 szirmú egészségvirágából néhányról megkérdezem… Szeret nevetni? Szeret sétálni, táncolni, énekelni, pozitívan gondolkodni?

– Gyerekkoromban táncosnő szerettem volna lenni, így nagyon szeretek táncolni, mozogni. A sok feladat, probléma megkomolyítja az embert, így keresem azokat a pillanatokat, amikor felszabadult és önfeledt lehetek.

Vajda Márta 

(fotók: Emmer László, Almási J. Csaba)