A felejthetetlen színészlegenda Csákányi László népszerű slágere volt a Doktor úr. Ebben az orvosról, mint emberről énekel és megkérdezi benne: Doktor úr a maga szíve sose fáj? Mennyire igaz volt ez akkor és bizony mennyire időszerű ez napjainkban is. Az orvosok túlterheltek, gyakran erejükön felül próbálnak helytállni, életeket menteni, segíteni. Természetesnek vesszük, hogy az orvos meghallgat, segít, ha tud, de mi az ő életigenlésük? Dr. Surányi Hilda sebész, traumatológus, üzemorvos, háziorvossal beszélgettünk arról, hogy az orvos is ember, az egészségügyben dolgozni egy gyönyörű, de nagyon nehéz hivatás, és arról, hogyan is él egy orvos a fehér köpeny mögött. Kiemelten fontosnak tarja: az öndiagnosztizálás helyett kérdezd az orvost!

- Mi volt az a motiváció számodra, amiért az orvosi hivatást választottad?

- Hogy mi volt a motivációm? Igazából nem tudom ezt olyan egyszerűen meghatározni. Az orvosi hivatás a második helyen állt a munkaterveim között. Mindig arra tanítottak, hogy merjek nagyokat álmodni, én tehát nagyokat álmodtam. Az én családomban nem volt orvos, sem a felmenők között, sem a rokonságban. Én ilyen „kakukktojás vagyok”. Miután azt a szakmát, amit szerettem volna, nem sikerült megvalósítani, így tulajdonképpen a család egyik tagjának álmát valósítva meg választottam az orvosi hivatást. Megboldogult édesanyám mindig azt mondta, hogy az orvos az a személy, akiben a segítőszándék és a jóindulat összekapcsolódik egy nagy tudással, ami a világ miden táján megállja a helyét. Egész életemben szerettem tanulni, szerettem könyveket olvasni, olyan információkhoz hozzájutni, amikhez az emberek a hétköznapok során nem juthatnak hozzá. Az orvoslásban van egyfajta titokzatosság, és kell hozzá egy befogadó lélek, befogadó elme. Istennek hála képes voltam gyorsan és jól tanulni. Mindig volt bennem egy empatikus érzés a szenvedés, és a fájdalom iránt. Ebből az érzésből alakult ki a segítőszándék mások fájdalmának az enyhítésére. És talán ez volt az, ami végigvitt azon az úton, amelyen haladtam ahhoz, hogy orvos legyek.

- A Honvédelmi Minisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság üzemorvosa is voltál, de háziorvosként is tapasztalatokat szereztél. Napi szinten kerültél kapcsolatba emberekkel, emberi sorsokkal. Vannak esetek, amikor összefüggés mutatható ki a munkavégzés és a betegségek kialakulása között, de számos esetben ez akár lelki okokra is visszavezethető. A munkád során mik voltak a tapasztalataid?

- Igen, dolgoztam háziorvosként, üzemorvosként. Már a pályám kezdetekor is nyilvánvaló volt, bizonyos szakmák és betegségek között van összefüggés, fizikai és pszichikai értelemben egyaránt. A túl sok stressz, vagy az állandó túlterhelés, az egészségtelen életmód, kevés alvás, gyors és helytelen étkezés, a kevés folyadékbevitel. Leginkább a gyors étkezés, ami sok kalóriát tartalmaz, de nem lesz tőle igazi telítettség érzés, amit a folyamatos feszültség csak ront, nem feltétlenül csak hízáshoz, hanem egyéb ízületi elváltozásokhoz, cukorbetegséghez, és sajnos a szív és érrendszeri betegségekhez vezet.

- Te is, mint oly sokan az országban küzdesz magas vérnyomással és cukorbetegséggel. Mit gondolsz, van összefüggés a munkád és a betegség kialakulása között?

- Igen, bár ma már jobb a helyzet. Amikor én még baleseti sebészként a pályámat kezdtem, volt olyan, hogy pénteken reggel bementem dolgozni és hétfőn a rendes munkaidő után mentem haza. Akkor még az ügyelet után nem volt szabadnap, szóval átdolgozott 48-72 óráról beszélünk, amikor a munka néha folyamatos volt és két műtét között étkezésként bekaptunk valamit. Amikor hazament az ember, az alváson kívül mást nem is kívánt, fiatalon a test még sokat elbír, de ez rányomja a bélyegét az „életre” és csendes gyilkos, a betegség szövögeti szálait.

- Kórházban is voltál baleseti sebész. Most az ünnepek közeledtével nagyon is aktuális ez a kérdés. Mennyire van hatással az ott gyógyuló betegekre? Van, aki jobban, gyorsabban gyógyul, mert szeretne otthon családi, baráti körben ünnepelni? Vagy éppen ellenkezőleg, visszavetheti-e őket, ha az év legszebb ünnepeit nem tölthetik a szeretteikkel? Ismereteid szerint egy jó szó, egy együttérző beszélgetés mennyire fontos a beteg- és sérült emberek, de a hozzátartozók, rokonaik, barátaik számára is, akik az orvoshoz fordulnak segítségért, biztatásért és reményért?

- Igen, az ünnepek többszörösen rányomják a bélyegüket a betegek lelki állapotára. Akit otthon szeretettel várnak, gyorsabban gyógyul, mert tudja, hogy várják. Viszont a nem egészséges környezetből jövők depressziósak lettek. Az ünnep, amit otthon is egyedül töltöttek volna, szinte belesüppesztette őket a betegágyba. Egy jó szó kincset ér, akár a betegek, akár a hozzátartozók számára. Sajnos az állandó rohanásban nem mindig van erre az orvosnak ideje és lehetősége, hiszen első úgymond a testi veszély elhárítása és csak ezután lehet foglalkozni a lélek sérüléseivel. A biztatás fontos, de azt is tudni kell, mennyire lehet a beteghez közeledni. Van, aki nem igazán nyílik meg a biztatásra. Egy adott helyzetben nem mindenki viselkedik ésszerűen”. Ezek a kérdések tanulmányokat érdemelnek és csak eseti elemzésekkel lehet jól leírni.

- Beszélgettünk már róla, hogy hiszel a lélek erejében és a csodákban. Voltak-e ilyen csodás gyógyulások, és ha igen, ezek, hogyan hatottak rád, mint emberre, mint nőre és orvosra?

- Igen, hiszek a lélekben, ami épít, gyógyít és felszabadít. Csodákat látunk már akkor is, amikor egy polytraumatizált beteg, akinél szinte esélytelen a gyógyulás, mégis felépül. Ez egy rendkívül felemelő érzés. Más hasonló esetben a beavatkozás ugyanaz, mégis az egyik túléli, a másik nem. Ugyanaz a műtő, ugyanazok a sterilitási, elláthatósági viszonyok, ugyanaz a beavatkozó team, az egyik gyorsan gyógyul, a másik leépül, meghal. Látszatra érthetetlen, de itt jön az a faktor, amit csodának hívunk, és szakszavakkal nem lehet megmagyarázni. Persze öröm, ha a lehetetlen valósággá válik, mert a mi orvosi eskünk a beteg gyógyítására van kiélezve. Ez jót tesz a mi lelkünknek is.

- Súlyos betegségek, pl. a rákos megbetegedések, megelőzhetőek, sok esetben gyógyíthatóak, ha időben fordulnak panaszaikkal orvoshoz az emberek. Mi a személyes véleményed erről?

- Erre csak azt a szinte közhelyet válaszolhatom, hogy a megelőzés és az időben elkezdett orvosi kezelés nélkülözhetetlen. A jelenlegi kórházi sebész munkám mellett egy olyan orvosi csoportban dolgozom, ahol egy mobil alkalmazás segítségével a nap 24 órájában online segítséget nyújtunk, és ha szükséges, házhoz is hívhatók a házi- és gyermekorvosok, vagy konzultáció is kérhető a szakorvosoktól.

- Mennyire van az orvosnak szabad mozgástere abban, hogy a betegnél milyen terápiákat kezeléseket javasoljon, ad lehetőséget a komplementer medicina és a természetgyógyászat felé?

- Igazából nincs túl sok mozgástér, a szakma és a beteg valamint, az orvos védelmében úgynevezett „ellátási útmutatók” vannak, amihez tartani kell magunkat. Hogy mikor és hol térhetünk ettől el, ezt inkább a megérzés, és a beteg-orvos kapcsolat mélysége határozza meg. Meggondolva kell alternatív terápiát javasolni, de biztos, hogy sok természeti dolognak helye van az orvoslásban. Én nagy tisztelője vagyok Hildegard von Bingennek, annak a szerzetesnővérnek, aki kislánykora óta együtt lélegzett a természettel, és figyelte annak hatását az emberekre, majd a beteg emberekére. Ő valóban ismerte a természetet, a benne rejlő titkokat, amit ránk az utókorra hagyott sok-sok írásában. Egy örökérvényű mély tapasztalati tudást hagyott ránk. Még manapság is az ő rendjéhez tartozó kolostorokban, a diéta és a test tisztítása, lelki meditációval a keresztény elmélkedésről, lelki kiürítésről, a Teremtőhöz való szorosabb kapcsolatról való tanúbizonyságról szól, ami sok gyógyulást hoz.

- Vannak, akik az internet egyre nagyobb térhódításának köszönhetően saját maguknak állítanak fel diagnózist, és szednek rá gyógyszereket. Véleményed szerint mennyire elfogadható, vagy mennyire van ennek komoly veszélye, következménye?

- A net sok mindenre jó, de a gyógyításra talán nem, hiszen egy egészségügyi dolgozó is évekig tanulja, mikor és melyik esetben mi a teendő, mit kell tenni. Az egyén önmaga által felállított diagnózisa általában helytelen, hiszen minden leírt szót a környezetében kell figyelembe venni és már más értelmet kap. Talán itt a zsoltárost idézném, amikor azt írja: 14. ZSOLTÁR (13) 2. Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e okos, aki Istennek gondol.

- Mi az életigenlésed?

- A gyógyulás és a gyógyítás, a hasznos élet. Ha az orvosok több megbecsülést kapnának, persze ehhez kellene a jobb orvos beteg kapcsolat, a bizalom az orvos iránt. Hiszem, hogy az orvosok a hippokratészi esküt be szeretnék tartani, és az elégedetten távozó páciensnél kevés szebb dolgot látunk. A bizalom a betegek felé, hogy a tanácsokat meghallgatva, pozitívan állnak hozzá a rendszeres szűrésekhez és az egészséges életmódra törekvéshez. Rohanó világunkban lassítani kell, bár erős az anyagi javak gyűjtésének vágya, ami látszatra fontos ugyan, de a szeretet és az abból fakadó béke fontosabb.

Turi Emese