Egészségi állapotunk sok tényezőtől függ… De mi is voltaképpen az egészség? Minden úgy van, ahogy hiszem? A mai tudományos álláspont szerint az egészségnek fizikai, mentális, érzelmi, társadalmi, és spirituális dimenziói vannak, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással. Az egészséges táplálkozás, a testmozgás fontosságát senki nem vonja kétségbe. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa, professor emerita az egészség egy kevéssé nyilvánvaló összetevőjének szerepéről beszélt az Életigenlőknek…

Ez pedig a hit…

A hit nem azonos a vallással, az istenhittel – szögezi le Bagdy Emőke.
A teleológia, azaz cél-okság értelmében bizonyos dolgok egy bizonyos cél elérése érdekében, azokat szolgálva jönnek létre. Tehát nemcsak a determináció, az előre elrendeltség, hanem a tervezés is meghatározza az ember jövőjét.

A tervek megvalósulásához pedig elengedhetetlen a hit is, amely – önmagunkon túlmutatva – kapcsolatot teremt a minket körülvevő világgal, az univerzummal. A hitnek tudományos, racionális alapja nincs, csak saját reménységünk erősíti meg. Hihetünk például abban, hogy legalább annyi ideig fogunk élni, mint valamelyik felmenőnk. A hit ott kezdődik tehát, ahol a tudománynak a bizonyító ereje megszűnik. „Minden úgy van, ahogy hiszem”. Tudvalevő, a hit hegyeket mozgat meg!

Tekintsünk optimistán előre, hiszen az élet értelmének fellelése, az ebbe vetett hit, de a hit képessége általában is a lelki ember szilárdságát, mondhatni, csontozatát alkotja. Lelki izomzatunk a reménység képessége, működtető energiája pedig a szeretet.

A hithez azonban tévhitek is kapcsolódnak. Ezek egyike az egészséghiedelem, ami azt üzeni, hogy csak mások lesznek betegek, velünk nem fordulhat elő, hogy történetesen daganatos betegek legyünk. A szűrővizsgálatokra sem megyünk el, nehogy megrendüljön egészséghiedelmünk, mely akkor omlik össze, ha megbetegszünk.
Egészségünk megtartásának, s különösen annak visszanyeréséhez elengedhetetlen a remény. Reménykednünk kell hát, minden nap. Ez azonban még nem elegendő. Döntő, hogy van-e célunk az életben – hangsúlyozza Bagdy Emőke.
Először is legyenek saját életcéljaink. Kötelezzük el magunkat a céljaink mellett, vállaljunk értük felelősséget, legyünk optimisták,  gondolkodjunk pozitívan.

Azonban a saját határainkon túlmutató célokra is szükség van. Önreflexiónk során magunktól eltávolodva tekintünk rá önmagunkra, az életünkre, és a világra. Kiderül, mi az, ami valóban fontos az életünkben; kinek-minek szenteljük az időnket, a figyelmünket. Ne csak magunkért, hanem másokért is akarjunk egészségesek maradni, illetve meggyógyulni; a társunkért, a gyermekünkért, tágabb családunkért, barátainkért és így tovább. Ekkor már az ember meg tud küzdeni a betegséggel is, mert tudja, kiért, miért teszi, például azért, hogy felnevelje a gyermekét, házastársával közös terveiket megvalósíthassa, támasza lehessen idős szüleinek…

Manapság a hedonisztikus, materialisztikus, individualista szemlélet az uralkodó, Horatius sokat idézett üzenetének megfelelően: „Élj a mának, avagy szakítsd le minden napnak a maga virágát.” Nem építkezünk felfelé. Elvésznek az önmagunkon túlmutató, értelmes célok, a spiritualitás. Hitünket tagadjuk, elnyomjuk magunkban.
A spirituális út sokszor csak súlyos válságok után nyílik meg, válik szabaddá.

Aki tud önzetlenül, szívből adni, biológiai jutalomban is részesül: erősödik az immunrendszere, javul az önértékelése, mivel megéli azt, hogy „erre képes vagyok”, egészséges lesz – hangsúlyozza a szakember – s utal a Teréz Anya kísérletre: még annak az embernek a nyál immunösszetétele is kedvezően változott meg, aki csak szemtanúja volt mások adakozásának!

Gondoljunk Maslow szükséglet-piramisára, amelynek csúcsán az önmegvalósítás áll. A kérdés már a kamaszkortól foglalkoztatja az embereket: kivé, mivé legyünk? Honnan hová tartunk, mi az élet értelme? Mi a küldetésünk?
Életcélunkat a feladatunk, a küldetésünk határozza meg: mit tudunk adni másoknak magunkból, a képességeinkből, hogyan tudjuk teljesíteni küldetésünket?
Élettörvény az élet továbbvitele. Gyermekszüléssel, vagy éppen faültetéssel…
Angyal András pszichiátertől származik a „szükségeltségi szükséglet” fogalma.
Ha úgy érezzük, hogy valakinek a legfontosabbak vagyunk, nélkülünk nem is menne az élet, akkor teljes értékűnek érezzük magunkat, fontosnak, szerethetőnek és szeretettnek. Ez a legteljesebb lelki komfort állapota – magyarázza Bagdy Emőke.

Van dolgunk a világban! Nélkülünk a világ kevesebb lenne! Ennek tudatában vigyázzunk egészségünkre, járjunk el szűrésekre, illetve törekedjünk megrendült egészségünk helyreállítására.

Szádvári Lídia