– maradj is az! –

Balkezesnek születni nem rossz dolog, csak később válik nehézzé. Minden szerszám, minden technikai eszköz jobb kézhez kerül kialakításra, így aki balkezesen éli az életét, lassan-lassan kénytelen a jobb kezét is használni. Ön, aki jobbkezes, próbálja meg legközelebb bal kézzel kimerni a tálból az ételt, beütni a szöget a falba, vagy a gombot bal kézzel felvarrni. Ugye, milyen kínszenvedés? Milyen kellemetlen átélni az „ügyetlenséget”? Pedig csak arról van szó, hogy nem a megfelelő kezet használta egy tevékenység elvégzésére.

 Szüleim soha nem kényszerítettek arra, hogy a jobb kezemet használjam, csodálatos emberek voltak, akik támogattak mindenben. Feltétel nélküli szeretetük nem elvárásokat fogalmazott meg, hanem annak bizonyságát, hogy én csodálatos gyerek vagyok, aki sok mindent meg tud valósítani az életében.

A balkezesnek született gyermekek átszoktatása régen megszokott dolog volt, szerencsére ez ma már nem így van. Amikor én jártam iskolába, még azt az elvet alkalmazták, hogy mindenkinek a „szép kezével” kell írni, akkor is, ha balkezes. Ezért a tanító nénim, Gizi néni, aki akkurátus, meglehetősen szigorú, szikár hölgy volt, már közel a nyugdíjához, úgy látta jónak, ha ráerőltet a jobb kéz használatára az írásban. A falusi iskolában, ahol az alsó tagozatnak mindössze két tanterme volt, s aminek a padlóját kátránnyal kenték fel, hogy rendezett legyen, s a vaskályha csövét ezüst festékkel kenték be – olyan szagokat árasztottak, amiket szinte még ma is érzek.

Első osztályos korom óta egyedül jártam – egyik héten délelőtt, másik héten délután – iskolába, a biztonságos falusi környezet ezt lehetővé tette. Szerettem iskolába járni, annak ellenére, hogy a tanító néni bizony – ha jól emlékszem –, nemcsak rám szólt, de többször rá is csapott a kezemre, amikor nem megfelelő kezemben tartottam a ceruzát. A következmény? Megtanultam jobb kézzel írni. Ez igazán szép eredmény a tanító néni szempontjából. És az én szempontomból? A következmény az lett, hogy elkezdtem berekedni, alig akart hang kijönni a torkomon, folyamatosan csak halkan, rekedten tudtam beszélni. „Természetesen” a gégészek semmi okot nem találtak a rekedtségre. Így aztán maradt a jobbkezes írás és a folyamatos rekedtség, ami idővel olyan mértékűvé vált, hogy minden hónapban volt egy-két hét, amikor csak suttogni tudtam, vagy még azt is alig. Szó szerint összeszorult a torkom, és képtelen voltam a hangképzésre. Átéltem éveken, évtizedeken keresztül, hogy kérdezgették a jóindulatú idegenek: talán sokat mulattam az éjjel, vagy kiabáltam, vagy nem húztam zoknit a lábamra alvás közben… s folytathatnám a sort, hogy így elment a hangom? Egy darabig magyaráztam, hogy sajnos nekem ilyen a hangom mindig, de később már csak legyintettem, Igen, így van, mulattam, énekeltem… mit magyarázkodjak? Úgysem értik meg. De a torokszorítás ettől egy kicsivel sem lett könnyebb.

A hangom rekedtsége teljes mértékben befolyásolta az életemet. Nagyon szerettem volna tanítani, de ilyen adottságokkal szó sem lehetett arról, hogy ezt a pályát válasszam, hiszen nem tudtam volna napi több órát beszélni. Így más pályára mentem, a Távközlési Műszaki Főiskolán tanultam és közlekedési üzemmérnök lettem. Dolgoztam, éltem az életemet, neveltem a csodálatos gyermekeimet és még csak azt sem tudtam, hogy a hangom elvesztését a jobbkezességre való átszoktatás okozta. Próbálkoztam foniátriával, ahol az idős doktor bácsi kedvesen annyit mondott, asszonyom, ön tele van feszültséggel, mikor szokott pihenni? Természetesen a módszer valamennyi javulást hozott, de nem szüntette meg a problémát, testem túlzott feszültségét.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy lelkesen tanultam a grafológiát, ami segített megfejteni a kézírás alapján az egyes emberek személyiségjegyeit és egy kicsit magamat is. De ez sem vezetett közelebb a megoldáshoz.

A változás akkor kezdődött el, amikor az Alexander-technikát kezdtem el tanulni, ami sikeresen segített kényszerizomtartásaim elengedésében. Sőt, testhasználatom újjáépítésében is, aminek köszönhetően feszültségeim csökkentek, tartásom sokkal jobb lett és kevésbé fáradtam el a nap végére. Tanulmányaim elején még nagyon sok kétségem volt az Alexander-technika módszerének sikerességében, majdnem „úri huncutságnak” tartottam egészen addig, amíg saját magamon nem tapasztaltam meg jótékony és hosszútávon megmaradó hatását. Annak belátását, hogy én magam tudok változtatni berögzült megszokásaimon és ezek a változások pozitívan befolyásolják a mindennapi életemet. Nem kell „nagy” dolgokat megtennem, csak éppen a napi tevékenységemben kell kissé átépíteni a testhasználatomat, s máris sokkal könnyebb lesz minden. Persze ez azért nem volt ennyire könnyű, de a sok munka, befektetett energia megtérült és a mai napig folyamatosan bizonyítja életemben a módszer hatásosságát.

A tanulmányaim vezettek rá arra, hogy a hangom elvesztése a balkezességről való átszoktatásom következménye, az a tény, hogy állandó frusztrációt kellett megélnem, mert valamit nem tudtam úgy megtenni – szépen írni –, ahogy szerettem volna – s ahogy a bal kezemmel azt meg is tehettem volna.

Az Alexander-technikát Frederick Matthias Alexander dolgozta ki az ezerkilencszázas évek elején, aki Shakespeare színészként sokszor elveszítette a hangját a színpadon. Volt olyan, hogy az előadást is alig tudta befejezni, annyira berekedt. Mivel nem találtak az orvosok semmilyen szervi rendellenességet, saját magán végzett megfigyelésekkel próbálta megfejteni rekedtsége okát. Miután sikerült beazonosítania, hogy szavalás közben túlságosan is megfeszíti izmait és ez vezet hangja rekedtségéhez, hosszú évek kísérletező munkája eredményeképpen felfedezte, kidolgozta módszerét. Ennek lényege, hogyan használjam a testem felesleges izomfeszültségek nélkül. Ma már a módszer az egész világon mindenhol elérhető az érdeklődők számára.

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a lelki eredetű panaszok előbb-utóbb valamilyen betegséghez vezetnek. Most csak a fizikai eredetű elváltozásokra fogok kitérni A szorongás, a folyamatos stressz következtében az egyes izmok görcsössé, feszültté válnak, többségében megrövidülnek és egy idő után elmozdítják helyükről a csontokat, megbontva ezzel az ízületek egyensúlyát is. A megrövidült izmok következtében az ellentétes oldalon hosszabbodásra, nyúlásra késztetik az izmot, így az egyensúly megbomlása következtében először csak enyhe, később nagymértékű elváltozás, degeneráció jön létre. Elég csak körülnézni az utcán, ahogyan az emberek fejüket lógatva, görnyedt háttal, felhúzott vállakkal jönnek-mennek. Gerincferdülés, gerincsérv, térd és váll-panaszok, sok-sok nyaki merevség és fejfájás jön létre, hogy csak néhányat említsek. Helytelen az a köztudatban élő felfogás, hogy „a szüleimtől örököltem ezt a tartást, már nekik is ilyen problémájuk volt, sajnos ezen nem lehet változtatni!” De igen, lehet változtatni, csak akarni kell a változtatást, a változást és tenni kell érte. Lehet nagyon jó eredményeket elérni akkor is, ha az elváltozás nem lelki eredetű okok eredménye, hanem valamilyen munkahelyi szükségszerűség következménye, pl. a fogorvosok féloldalas testhasználata, amelyet nagyon jól lehet az Alexander-technika segítségével korrigálni.

Visszatérve a hangomra, a testhasználatom javulása következtében csökkentek a feszültségeim, így a hangom is jobbá vált, kevesebbszer ment el a hangom, bár a betegségeim legjellemzőbb első tünete máig is a torokfájás, a berekedés. Vészcsengőként jelez, hogy jobban figyeljek magamra, többet pihenjek, álljak meg a rohanásban. Ha nem veszem komolyan a „figyelmeztetést”, rendszerint egy heti fekvő kényszerpihenőt követel ki magának a szervezetem. Most már tudom, érdemes figyelni erre a jelzésre.

Nagy segítséget kaptam abban is, hogy tudjak megszólalni egy adott pillanatban akkor is, ha stressz helyzetben vagyok – pl. sok ember előtt kell megszólalnom –, miként tudom irányítani úgy önmagam használatát, hogy az lehetővé tegye megszólalásomat. Hosszú folyamat részeként jutottam el idáig.

Amikor készültem összeszedni gondolataimat a balkezességemről való átszoktatásról, mégsem az volt az első gondolatom, hogy milyen rettenetes és méltatlan dolog, ami történt velem. Az jutott az eszembe, hogy mennyi mindent kaptam. Az első, ami eszembe jutott, hogy amikor tanultam zongorázni, milyen nagy segítséget jelentett, hogy a bal kezem is „ügyes” volt. Életem során szinte márkámmá, „branddé” vált a hangom, bemutatkoznom sem kellett, akik korábban már ismertek, a hangom alapján pillanatok alatt beazonosítottak. A szükségszerűség, hogy mindkét kezemet használnom kellett, amire tanítottak, azt jobb kézzel: írni, pingpongozni…, amit pedig magamtól tanultam, varrni, vágni, teniszezni… azt bal kézzel végeztem, vagy mindkettővel, ha a helyzet úgy kívánta. A két-kezességem segített abban is, hogy Alexander-technika tanárként egyformán „jól” tudjam használni mindkét kezemet az érintésben és hogy a Craniosacrális terápiában (amelyet az Upledger Intézet tanfolyamain tanultam meg) a finom érintések csak a két kezem összehangolt munkája eredményeképpen válhatnak igazán hatékonnyá.

Ma már ki merem mondani, hogy az Alexander-technika és a Craniosacrális terápia elemeinek szintézisével egy saját magam alkotta rendszerben foglalkozom a tanítványaimmal, megőrizve mindkét módszer rendszer-elemeit. Ha nem hangzik nagyképűen, Bátori-módszer szerint. Tapasztalatom szerint tanítványaim sokat és pozitívan változtak a módszer hatására, ami természetesen nagy örömmel tölt el. Kárpótlás a sok-sok kínlódásért, amit a balkezességről való átszoktatásom miatti frusztráció eredményezett, a kényszerű némaságban töltött hónapok, évek fájdalmaiért, az önbecsülésem porrá zúzásáért, a tehetetlenség és kalodába szorítottság érzéséért. Mintha a balett-táncosnak begipszelt lábbal kellett volna táncolnia.

Egy gondolat motoszkál a fejemben: az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Hiszem, hogy ez a nehézség, amit gyerekkorom óta elszenvedtem, végül a javamra vált. Ennek révén tudok igazán adni másoknak, elfogadni őket fenntartások nélkül, érintéseimmel szeretetet, hitet, gyógyulást közvetíteni. Nemcsak elvett tőlem a balkezességről való átszoktatás, de sokat kaptam is általa. Ezzel együtt nem kívánom senkinek, hogy ezt az utat kelljen végig járnia, mint nekem. Valószínű, hogy sorstársaim másként élték meg az átszoktatást, de egy biztos, frusztráció, szorongás, önbecsülési nehézségek és ezek következményeiként kialakuló problémák kísérhetik életüket, még akkor is, ha nem tudnak arról, hogy gondjaik nagy része ebből az „egyszerű” tényből fakad.

Bátori Zsuzsanna

Balkezesek = Gazdag, zseni Mac-bookdesigner férfiak?

Rengeteg kutatás keres összefüggést a balkezesség és bizonyos tulajdonságok, demográfiai mutatók között. A legtöbbjük azonban korreláció-alapú, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ok-okozatiságról beszélhetünk, ami miatt az alábbi információk megbízhatósága igencsak megkérdőjelezhető, de a statisztikák alapján úgy tűnik, hogy:
• Gyermeked kétszer akkora eséllyel lesz balkezes, ha fiúnak születik,
• Ugyanakkor, ha a pároddal mindketten jobbkezesek vagytok, ennek valószínűsége így is csupán 2% körül mozog.
• Ha azonban mindkettőtök balkezes, ez a szám akár 50% is lehet.
• Egy másik statisztika szerint minél idősebb a kismama, annál valószínűbb, hogy balkezes gyermeknek ad életet.
• Ugyanakkor, noha a társadalomban csak 15% az arányuk, a MENSA tagok 20%-a balkezes. Egyesek szerint ez arra utal, hogy a balkezesek nagyobb eséllyel lesznek zsenik.
• Míg egyes kutatások szerint a balkezesek anyagilag is jobb helyzetben vannak, és átlagosan 15-26%-kal gazdagabbak jobbkezes társaiknál, addig egy másik kutatás ennek épp ellenkezőjét találta.
• Úgy tűnik, a balkezesek jobban tudják kezelni a több forrásból egyszerre feléjük áradó információkat és ingereket, aminek köszönhetően a videojátékokban is inkább ők jeleskednek.
• Jóval a számítógép feltalálása előtt, a középkorban azonban úgy vélték, a balkezesség azt jelzi, hogy az illetőt megszállta az Ördög. Emellett a Biblia is jelentősen jobbkéz-párti: míg több, mint 100 pozitív tartamú utalás található a jobbkéz kapcsán, közel 25 alkalommal említik negatív jelzővel a balkezet.
• És azt tudtad, hogy az USA legutóbbi 6 elnökéből (Donald Trumpot is beleszámítva) 3 balkezes volt? (Barack Obama, Bill Clinton, és id. George Bush?)
• Szintén a balkezesek táborához sorolható Albert Einstein, Leonardo da Vinci, Napoleon, Churchill, Morgan Freeman, Sir Paul McCartney és Rafael Nadal is.
• Sőt, a Mac computerek 5 eredeti tervezője közül 4 szintén a 15% közé tartozott
• Ugyanakkor a balkezesek között gyakrabban fordulnak elő allergiák, migrének, és kóros alvászavar, illetve alkoholproblémák is; sőt egy tanulmány szerint az átlagos élettartamuk is több évvel rövidebb jobbkezes társaikénál.

(Forrás: Pszichoforyou)