15
Jul

„Nagyon fontos, hogy a rákkal kapcsolatban ne a Google-től várjuk a megoldást”

Az Egészség vs. betegség témában együttműködő partnerei voltunk a Pszichoforyou online közösségi térnek egy októberben indult cikksorozat keretében. Fontos témáról készült az interjú velünk. Köszönjük!

 

„Tegye fel a kezét, aki nem fél a ráktól!” Még most is emlékszem a gyomromban feszülő, kellemetlen szorításra, amit akkor éreztem, amikor egy színdarab egyik szereplője erre szólította fel a közönséget, ahol én is ott ültem. Mondanom sem kell, egyetlen kéz sem lendült a magasba…

Rengeteg félelem, sztereotípia és tévhit tapad ehhez a szóhoz, és egyáltalán nincs könnyű helyzetben az, aki megpróbál eligazodni a gyógyulás felé vezető úton. Ebben próbál segíteni 33 éve A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány, amely a hiteles információk áramoltatása és a holisztikus szemlélet terjesztése mellett azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, hogy a daganat megelőzhető, a betegség gyógyítható.

 

Vajda Márta hr-szakember, társadalmi marketinges, újságíró-szerkesztő, szeret nevetni és jó ügyek mellé állni, azok megvalósulását menedzselni. Az alapítvány kurátora volt 2008-2016 között, 2017-től igazgatója

 

De mégis hogyan? Milyen attitűddel, tudással, szemlélettel érdemes felvértezni magunkat? Mi az első lépés? Kihez fordulhatunk, kire számíthatunk, ha már ott van a diagnózis a kezünkben? És mit tehetünk azért, hogy ne legyen ott? Hogyan tudjuk elkerülni a sarlatánokat, és melyek azok a neuralgikus pontok, ahol a betegeknek nagyon kell figyelniük? Hogyan vehetjük a kezünkbe az irányítást? Többek között ezekről kérdeztük Vajda Mártát, az alapítvány igazgatóját.

– Hol és mivel kezdődik a rák ellen folytatott küzdelem?

– Látod, itt van mögöttem a logónk, amit már 33 éve használunk, és mellette egy színes virág, aminek 12 szirma van, ami 12 különböző életterületet nevesít. Azért is szeretem nagyon ezt a szimbólumot, mert gyönyörűen mutatja a rák ellen folytatott küzdelem lényegét, vagyis azt, hogy annak „bibéje” az egészség.

Nagyon fontos lenne megértetni az emberekkel, hogy a rák ellen folytatott küzdelemben akkor indulunk a legjobb esélyekkel, ha folyamatosan és tudatosan törekszünk a megelőzésre, az egészségtudatos életmód kialakítására.

A gyógyulás útja azzal kezdődik, hogy rendben tartjuk ezeket a virágban szemléltetett életterületeket, folyamatosan eljárunk szűrésekre, tudatosan figyelmet fordítunk az esetleges öröklött genetikai tényezőkre.

Ugyanis, ha a szűréseken észrevesznek egy pici daganatkezdeményt, akkor abból a ma embere az orvostudomány jelen állása szerint jó eséllyel meg tud gyógyulni. Ha időben észleljük a bajt, akkor időt nyerhetünk, ami ebben a helyzetben a legértékesebb.

– És mit tegyünk, ha – akár kezdeti, akár már egy előrehaladott stádiumban valamilyen rákbetegséggel diagnosztizáltak minket?

– Az első számú, vagy talán nulladik lépés, ha elfogadjuk a betegséget. Csak akkor van esélyünk ebben a folyamatban egy aktív, a saját sorsáért felelős, és azért tenni akaró szereplővé válni, ha elfogadjuk, hogy betegek vagyunk, nem bagatellizáljuk azt, de tudjuk, van esélyünk meggyógyulni. Véleményem szerint nagyon nem mindegy, hogy meddig toljuk ki a szembesülés időpontját.

– A rákbetegek beszámolói általában egy szívbe markoló és fájdalmas kérdéssel kezdődnek. „Miért pont én?” Nagyon nehéz erre mit mondani…

– Az érintettek elmondása alapján, amikor ott ültek az onkológussal szemben egy rákdiagnózissal a kezünkben, akkor egyszerre érezték magukat letargikusnak és dühösnek. A gyógyulás szempontjából úgy gondolom, ez egy neuralgikus pillanat, mert ha ezekkel az érzésekkel elkezdünk menekülni a betegségtől, és nem akarunk tudomást venni róla, mindeközben még szerencsétlennek is bélyegezzük magunkat, az hátráltatja a problémával való szembesülést. Amikor ez a szembesülés megtörténik, azt is mondhatnám, hogy igent mondunk az életre, nem kesergünk, vagy esetleg temetjük magunkat.

A tudatosság és ezzel együtt a gyógyulás felé vezető út ott kezdődik, hogy tagadás helyett elfogadom a betegség tényét.

– Ebben a helyzetben elképesztően nehéz dolga van annak, aki szeretne a jó irányba indulni: a rákbetegség rémével együtt, töméntelen mennyiségű információ és lehetőség zúdul az érintettek nyakába. Az alapítvány egyik fontos tevékenysége, hogy segítsen ezeknek az információknak a szűrésében. Hogyan lehet szétválasztani a hiteles és a hiteltelen információkat?

– Óriási különbség van a között, ha valakinek hite van a gyógyulásban, vagy ha hiszékeny…  A rákbetegséggel kapcsolatban a hiteles információk egyik kritériuma az objektivitás – nagyon veszélyes, amikor valaki internetes fórumokon próbál válaszokat és megoldási utakat találni a betegségével kapcsolatban. Ezeken a helyeken szűretlenül és név nélkül áramlik az információ, és ahogy egy ismeretlen ember vagy hirdető félrevezető hurráoptimizmusa, úgy egy negatív vélemény, egyszeri rossz tapasztalat is könnyen eltérítheti és összezavarhatja az embereket. Éppen ezért fontos, hogy ebben a helyzetben olyan orvost, vagy gyógyult beteget kérdezzünk meg, aki valóban olyan módszerrel gyógyít, vagy olyan módszer által gyógyult meg, ami elfogadott.

– Hogyan tudjuk elkerülni a sarlatánokat?

– Ahogy a negatív és lehúzó attitűd, úgy a túlzott optimizmus, és a hagyományos orvoslás tagadása is gyanús lehet – ha felülünk, vagy sokszor inkább belemenekülünk ezekbe a csodát ígérő módszerekbe (amelyek gyakran online hirdetések formájában kerülnek a szemünk elé), akkor a gyógyulás szempontjából a legértékesebbet, az időnket vesztegetjük.

Nagyon fontos, hogy a rákkal kapcsolatban ne a Google-tól várjuk a megoldást.

Nem vagyok orvos, ám az alapítvány több mint 3 évtizedes múltjában gyökerező tapasztalatokat, és az abban tevékenykedő, elismert orvosok szakvéleményét alapul véve bátran állíthatom, hogy egy kezdeti stádiumból tényleg jó eséllyel meg lehet gyógyulni. De ehhez az kell, hogy ne legyünk hiszékenyek, és ne húzzuk az időnket a minden körülmények között és pillanatok alatt gyógyulást ígérő, áltudományos módszerekkel. Ez az a pont, ahol fontos hangsúlyozni, hogy a hagyományos orvoslás a rákból való gyógyulás során megkerülhetetlen.

– Kemoterápia, sugárkezelés, gyógyszeres kezelés – nagyon komoly félelmek tapadnak ezekhez a hagyományos orvosláshoz köthető fogalmakhoz. Sokan talán még a betegségnél is jobban tartanak ezektől a jelenleg elérhető kezelési módszerektől.

– Igen, mindegyikről rémhírek terjengenek: „lever a lábadról”, „csak rosszabb lesz az állapotod”, „kegyetlen, kellemetlen, drasztikus kezelési módok”. Ha egy egyszerre dühös és depressziós ember ezekkel a prekoncepciókkal vág neki a kezelésnek, akkor már a ténytől, hogy őt sugarazni fogják, vagy kemózni, annyira berántja a pánik érzése, hogy azt már meg se hallja, tudomásul se veszi, hogy ezek nem ellene, hanem érte vannak. Arról nem szólva, hogy ezek mellett még rengeteg mindent tehet a gyógyulása érdekében…

De ha a gyógyulásba vetett hit helyett felülkerekedik a pánik érzése, és csak a negatívumokon van a fókusz, akkor az tovább görgetheti az amúgy is labilis lelkületű embert a betegség felé.  Ha ezen a ponton valaki elhiszi, hogy vele csak rossz dolgok fognak történni, és ezek a prekoncepciók elveszik az életkedvét, akkor azzal azt az időt is vesztegeti, amit a gyógyulására tud szánni.

Ebben egyébként a médiának is nagy felelőssége van, mert sajnos hajlamosak a jelenlegi protokoll szerint elérhető kezelési módszereket sokkal rosszabb színben feltüntetni, miközben azok nagyon sok mindenkinek segíthetnének a gyógyulásban.

– Milyen neuralgikus pontok vannak még ebben a rendszerben? Hol és mire kell figyelni, hogy ne veszítsük el a kontrollt?

 Nem szabad elfelejteni, hogy az egészségügy rendszerében mi nem egészen olyanok vagyunk az orvosoknak, mint egy újságírónak a diktafon vagy klaviatúra – többnyire túlterheltek, de igyekeznek kielégítő információkkal ellátni mindenkit, azonban egész egyszerűen nincs időbeli kapacitásuk arra, hogy mindenkinek minden kérdésére kedvesen és türelmesen válaszoljanak, mindig megértőek, empatikusak, együttérzőek és segítőkészek legyenek.

Neuralgikus pont, hogy ilyen körülmények között, amikor ott ülök dühösen és kétségbeesve az orvossal szemben, – amikor pont ezekre a felsorolt dolgokra lenne szükségem – hogyan hatunk egymásra.

Merek-e egyáltalán kérdezni ebben az alá-fölérendelt viszonyrendszerben? Nagyon nem mindegy, hogy a beteg ezen a ponton mit tapasztal, hogyan szólnak hozzá. Ha nem szépen, és még kicsit büszke is, meg szorong, akkor könnyen lehet, hogy csak legyint egyet és azt mondja, hogy „akkor inkább rákeresek a neten”.

Ez az a mozzanat, a diagnózis közlése és átvétele során, amikor az időtényezővel könnyen meg lehet csúszni – ha a beteg ezen a ponton rideg hangvétellel találkozik, esetleg nem kap választ a kérdéseire, vagy nem is meri azokat feltenni, akkor könnyen elvesztheti a hitét azzal kapcsolatban, hogy neki a hagyományos orvoslás tud segíteni.

– Ki vagy mi segíthet ebben a mindkét fél számára megterhelő helyzetben?

– Jelen pillanatban ez az egyébként is túlterhelt orvosok feladata. Ezért is tartjuk az alapítvány történetében talán az eddigi legnagyobb és legfontosabb feladatunknak egy úgynevezett onkomediátori vagy onkoprotektori hálózat kialakítását, ami éppen abban segíthetne, hogy legyen ebben az orvos-beteg kapcsolatban egy olyan szereplő, aki kétirányú akaratból közvetít, segíti a megértést.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy az orvos mellé kellhet egy olyan mediátor, vagy közvetítő, akitől bátran lehet kérdezni, aki nem az orvos ellen hangol, hanem abban segít, hogy humánusan képviselje a beteg érdekeit, érvényesítse a tájékozódáshoz, teljesebb körű tájékozottsághoz való jogait, ugyanakkor tehermentesítse az orvost is az által, hogy megválaszolja a páciensben felmerülő kérdéseket.

Vannak az egészségügyi intézményekben betegjogi képviselők, de ők csak vitás kérdésekben kerülnek képbe. A megoldás az lenne, ha jóval korábban megjelenne egy harmadik szereplő, aki segíti az összehangolódást, és a beteget, az ő gyógyulását helyezi középpontba.

– Ezek valóban szép célok, de sajnos muszáj megkérdeznünk: mi ezzel szemben a valóság? Hogyan érvényesülnek ma a rákbetegek jogai? Egyáltalán tisztában vannak-e az emberek ezekkel a jogokkal?

– Azt hiszem, egyikünk sem úgy megy el az orvoshoz, hogy kívülről fújjuk a betegjogokat. És amikor ott ülünk az onkológián egy rákdiagnózissal a kezünkben, akkor nincs ott senki, aki részletekbe menően elmagyarázná azt, hogy mi történik velünk – az orvosnak erre se ideje, se energiája nincsen. Ahogy az alapítványunk elnöke, Prof. Dr. Kiss István, az MTA doktora fogalmazott a legutóbbi, onkomediátor hálózatot előkészítő kerekasztal-beszélgetésen, „Ha a tájékoztatási jog nem érvényesül, akkor az önrendelkezés illúzió, hiszen ha nincs kellő, megértett információ, miről és hogyan rendelkezzünk?”

Ezeknek az információknak a hiánya szélsőségekhez vezet, mert a beteg vagy szolgai módon teljesíti az orvos utasításait, vagy gyakran átesik a másik oldalra, elutasítja az együttműködést, és olyan helyre sodródik, ahol csak árthatnak neki.

A már említett onkomediátori hálózat ezeknek a szélsőségeknek a „lenyesegetését” tenné lehetővé az által, hogy biztosítja az információhoz való hozzáférést. Márpedig a gyógyulásban ez a két dolog, a hiteles információ és az időtényező aranyat ér.

– Mit lehet és kell tudni a betegjogokról? Amikor ott ülök egy rákdiagnózissal a kezemben, akkor mit kell tudnom és mihez van jogom?

– Amikor a diagnózis a kezedben van, vársz az onkológusra, bemész, leülsz vele szemben, és ő elmondja, hogy daganatos vagy. Ezen a ponton fontos tudnod, hogy jogod van egy másik orvos véleményét is kikérni. Ez mondjuk már eleve egy faramuci szituáció, amiben a beteg nem biztos, hogy jól tudja érvényesíteni a jogait; az érzés, hogy nem bízol az orvosodban, könnyen ingatag alapokra helyezheti az együttműködést.

Ebben a helyzetben fontos tudni azt is, hogy a velem szemben ülő onkológus nem egyszemélyben dönt a gyógyulásomról. A gyógyulásom érdekében készült kezelési tervet az úgynevezett onkoteam állítja össze, ami egy különböző szakterületeket képviselő szakorvosokból álló csapat.

Mindemellett természetesen mi magunk is hozzátehetünk a gyógyulásunk érdekében plusz dolgokat – például változtathatunk az életmódunkon, hozhatunk a korábbiaktól eltérő döntéseket azzal kapcsolatban, hogy milyen testi és szellemi táplálékot veszünk magunkhoz, átértékelhetjük azt, hogy mennyire kizsigerelő környezetben élünk és dolgozunk stb.

– Ezen a ponton már szóba jöhetnek az úgynevezett alternatív módszerek?

– Dr. Hegyi Gabriella, az Pécsi Egyetem integratív medicina tanszékének korábbi vezetője, jelenleg professzora, az alapítvány kuratóriumának tagja egy nemrég megjelent interjúban azt mondta, hogy ez a terminológia, vagyis az „alternatív módszerek” kifejezés azért meghaladott, mert azt sugallja, hogy ezek a módszerek helyettesítik a hagyományos orvoslást, pedig azok kiegészítik azt. Ezért ma már sokkal inkább komplementer módszerekről beszélünk.

Ezek közül egyébként már sokat elfogad a hagyományos orvoslás, komplementer módszer például az onkopszichológia, de – ha nem cél és értelem nélkül használjuk – akár egy speciális gyógytea is az, vagy, ha valaki változtat az étrendjén.

– Ha már onkopszichológus… Az elmúlt, több mint három évtizedben felgyülemlett tapasztalataitok alapján hogy látjátok, a rákbetegség mögött húzódó lelki okok mennyire hangsúlyosak?

– Ahogy a megelőzéshez, úgy a gyógyuláshoz is nagyon fontosnak tartjuk, hogy terjedjen a holisztikus szemlélet. Értem ez alatt, hogy a kezelőorvosnak is tudatában kell lennie, hogy a beteg egy érző ember. Az alapítványt azért hozták létre orvosok, művészek már 1985-ben, hogy hírét vigye és terjessze, amit a virágszimbólumunk is jelképez, vagyis azt, hogy ha ezek az életterületek felborulnak, akkor baj történhet.

Az első pillanattól ennek a holisztikus szemléletnek a terjesztésén munkálkodunk, a különböző kommunikációs csatornáinkon keresztül arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a betegség hátterében és ezzel együtt a gyógyulás folyamatában is rengeteg lelki tényező állhat. Azt látjuk, hogy ezt már az orvosok is egyre inkább elfogadják, de fontos tudni, hogy attól még nem fogják a lelki munkát helyettünk elvégezni, és a figyelmünket sem fogják ebbe az irányba fordítani, ezzel már nekünk van dolgunk!

– Szerinted mi az, ami kifejezetten a betegség lelki vetületét nézve igazán számít a gyógyulás szempontjából?

– Az igeneid és a nemeid. Az önértékelésed és az önismereted – az, hogy hol vannak a határaid, és azokat megtanulod-e megvédeni; hogy képes vagy-e kimondani a negatív szükségleteidet, ahelyett, hogy elfojtod azokat. Meg mered-e változtatni a rendszeredet, ki mersz-e lépni a sorból, ha az kizsigerel és megbetegít, elhiszed-e, hogy ha megteszed, akkor erősebb leszel.

De tényleg nem győzzük hangsúlyozni, hogy a rákbetegségre holisztikusan kell nézni: az egészséghez és a gyógyuláshoz egyaránt fontos a pozitív gondolkodás, a relaxáció, a nevetés, hogy találjunk és rendszeresen végezzünk örömteli tevékenységeket, egészségesen és természetes étrend alapján táplálkozzunk, pihentető legyen az alvásunk, sokat legyünk jó levegőn, el tudjunk csendesedni, megtaláljuk a belső békénket.

Van, akinek ez az ima, van, akinek a meditáció, van, akinek egy-egy elvonulás. A lényeg, hogy legyenek meg azok az idők, amikor ki tudunk lépni a mókuskerekünkből, amikor nem a megfelelési kényszer és az elvárások, vagy a saját perfekcionizmusunk irányítja az életünket – amikor igazán szabadok és önfeledten boldogok, EGÉSZségesek vagyunk.

– A felületeiteken folyamatosan közöltök rákbetegségből meggyógyult betegekkel készült interjúkat. Milyen tanulságokkal szolgálnak ezek a történetek?

– Igen, a visszajelzések alapján azt tapasztaljuk, hogy szeretik az emberek – akár egészségtudatosság, akár gyógyulás szempontjából – hallani, olvasni mások gyógyulási sikereit, mert ez komoly erőt ad. A történetekből az rajzolódik ki, hogy ők nem hagyták magukat belerántani ebbe az örvénybe, a betegségüket felvállalva, tudatosan és határozottan képviselték az érdekeiket, képesek voltak megállni és kiszállni a mókuskerékből.

Időt és energiát szántak rá, hogy átgondolják, milyen körülmények, életesemények vezettek a betegség kialakulásához, megvizsgálták, hol borult fel az egyensúly, és tettek azért, hogy azt helyreállítsák.

Forrás: pszichoforyou.hu/Szabó Eszter Judit

Életigenlők.hu

HASONLÓ CIKKEK: /hu/megelozes



02
Jun

A prevenció a legfontosabb

Interjú Dr. Kiss Istvánnal, az alapítvány új kuratóriumának elnökével

„A rák korunk egyik legfontosabb népbetegsége, számos országban vezeti a halálozási ranglistát. Bár a daganatterápia rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban, még ma is több daganat túlélése meglehetősen alacsony, sok beteget elveszítünk. . Ha emellett azt is figyelembe vesszük, hogy a modern daganatterápia meglehetősen drága, akkor egyértelmű, hogy a megoldást a hatékony daganatmegelőzés jelenti.”

 

Személyes és/vagy szakmai motiváltságot éreztél, amikor a 32 éves rákellenes alapítvány új vezető testületében elvállaltad, hogy kuratóriumi elnökként részt veszel a 21. századi rák-kérdésben felvetődő társadalmi tájékoztatásban és tudatformálásban?

 

Mindkettőt. A személyes motiváció még az alapítvány létrejötte körüli időkre vezethető vissza, amikor nagy tisztelettel figyeltem létrejöttét, tevékenységét. Számomra – akkor még mindenfajta személyes ismeretség és kapcsolat nélkül – ez az alapítvány testesítette meg mindazt, amit a szó legjobb értelmében vett civil/karitatív szervezet jelent. Valahol ez a rendszerváltás környéki idők jelképe is volt: a civil társadalom megjelenése, egy önszerveződő csapat, jó ügy érdekében. Ráadásul a tévé képernyőjén nekem Vitray Tamás volt az „Isten”, és kuratóriumi elnökként az alapítvány szimbóluma. Az alapítvány szakmai vezetője, Eckhardt Professzor úr pedig az onkológia kiemelkedő hazai személyisége volt, rá, mint a PhD disszertációm opponensére is hálával és tisztelettel gondolok. A szép emlékek és személyes kötődésem miatt sajnálattal vettem tudomásul, hogy az alapítvány mára ismertségét és anyagi helyzetét tekintve is rosszabb helyzetbe került, számos nehézséggel kellett szembe néznie. Természetes volt, hogy elfogadtam a felkérést a kuratóriumi tagságot illetően, ami végül számomra is váratlanul oda vezetett, hogy a kuratórium elnöke lettem. Persze nem vállaltam volna, ha nem ismertem volna meg azokat az alapítványban vagy az alapítványért dolgozó munkatársakat, közreműködőket, akik hihetetlen lelkesedéssel és elszántsággal dolgoznak a közös cél érdekében. Az alapítvány szellemiségében ki kell emelnem a holisztikus szemléletet, a test, a lélek, a környezet, a munka, a társadalom, az életmód egységes keretbe foglalását.

 

A szakmai motiváció pedig nem más, mint a daganat-megelőzés. Mindig is daganatkutatással, daganat-megelőzéssel foglalkoztam, de ez sokáig elsősorban laboratóriumi, molekuláris biológiai vizsgálatokat jelentett. Kutatóintézetben dolgozó orvosként viszont sokszor felmerült bennem a gondolat, hogy mi is a kézzelfogható eredménye annak a tevékenységnek, amit itt végzek. Mi jut el ebből az emberekhez, mit tehetek én, hogy minél többen és minél többet profitáljanak a tudomány legfrissebb eredményeiből? Éppen ezért igyekeztem egyre többet foglalkozni daganatepidmiológiával, illetve a daganatok kockázati tényezőire, megelőzésére vonatkozó ismeretterjesztéssel. A társadalmi szintű ismeretterjesztésben, szemléletformálásban viszont egy civil szervezet rugalmasabban, hatékonyabban működhet egy egyetemi kutatóintézetnél. Vagy inkább azt mondhatnám, hogy a kettő egymást nagyon jól kiegészíti. Ez új lehetőségeket nyit meg számomra, olyan programok kidolgozásában, szervezésében vehetek részt, amik reményeim szerint sok emberhez eljutnak majd, közvetlen, érzékelhető, kézzelfogható hasznuk lehet. A kiemelkedően magas hazai daganatos halálozás is azt mutatja, hogy komoly feladataink vannak e téren. Természetesen az én saját szakmai prioritásom – azaz a prevenció – mellett rettentően fontosnak tartom, hogy az Alapítvány segíthet a daganatos betegek életminőségének javításában, hozzájárulhat gyógyulásukhoz, rehabilitációjukhoz.

 

Egyetemi kutató orvosként, az egészségügyben jártas emberként hogyan fogalmaznád meg a 21. századi rák-kérdést?

 

A rák korunk egyik legfontosabb népbetegsége, számos országban vezeti a halálozási ranglistát (abszolút halálozásban vagy az elvesztett életévek tekintetében). Bár a daganatterápia rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban, még ma is több daganat (pl. tüdőrák, hasnyálmirigy-daganatok) túlélése meglehetősen alacsony, sok beteget elveszítünk. Ha emellett azt is figyelembe vesszük, hogy a modern daganatterápia meglehetősen drága, akkor egyértelmű, hogy a megoldást a hatékony daganat-megelőzés jelenti. E téren viszont rettentő elmaradásban vagyunk. Közhely, de sajnos teljesen igaz, hogy nem törődünk eleget egészségünkkel. Nem alakult ki az a szemlélet, hogy az egészség érték, sőt valójában a legfontosabb kincsünk. Nem tudatosodott bennünk, hogy elsősorban mi magunk vagyunk felelősek saját egészségünkért, folyamatosan és aktívan munkálkodnunk kell érte. Ez különösen igaz a rosszindulatú daganatok terén, ahol számos lehetőség nyílik kockázatunk csökkentésére, prevencióra. Ehhez persze megfelelő szintű információ szükséges, de gyakori, hogy a szükséges tudás birtokában levők sem alkalmazzák azt, egészségmagatartásuk, attitűdjeik nem tükrözik ismereteiket.

 

Tehet-e és ha igen, mit tehet az alapítvány a még mindig elég nagyszámú megbetegedési és halálozási statisztikák megváltoztatásában?

 

Tapasztalataim szerint egyébként az emberek többé-kevésbé ismerik például a szív- és érrendszeri betegségek legfőbb kockázati tényezőit, de tudásuk jóval szegényesebbek a daganatok rizikófaktoraira vonatkozóan. Meggyőződésem, hogy hosszú távú és tartós sikereket csak a prevenció hozhat. Az egészségügyi ellátó rendszer a jelenlegi helyzetben elsősorban a terápiára kénytelen koncentrálni, a prevenció terén így fennálló űr betöltésére pedig alkalmasnak tartom a megfelelő szakmaisággal működő civil szervezeteket. Összességében véve a jelenlegi egészségkultúra szintjét kellene megváltoztatni a magyar népességben. Ehhez pedig el kell jutni az emberekhez, üzenetet kell vinni, segítséget kell adni, a reményt és hitet kell megerősíteni. Egy alapítvány erre ideális forma: ha kell, jógafoglalkozást, stresszkezelő tanfolyamot vagy táplálkozási tanácsadást szervez, ha kell, szűrőbuszos kampányt indít vagy akár daganatos betegek számára nyújt lehetőséget életminőségük javításához, esetleg komplex rehabilitációjukban működik közre. Fontosnak tartom, hogy az Alapítvány a bizonyítékokon alapuló orvoslás/megelőzés elveit szem előtt tartva olyan módszereket alkalmazzon, amelyek bizonyítottan hatékonyak a daganatok megelőzése terén vagy azok kiegészítő terápiájában. Ezt csak a megelőzésben/terápiában/rehabilitációban érintett szakemberekkel (többek között onkológus, dietetikus, pszichológus) és intézményekkel történő szoros együttműködéssel, szakmai segítségükkel, támogatásukkal valósíthatjuk meg.

Ma már a szűréseket szinte az emberek otthonáig elviszik egy-egy jól felszerelt szűrőkamionnal. Ezek nagy részben térítésmentesek, és időben is igazodnak az adott lakosság igényeihez. Mégis azt halljuk, hogy nem kellő az érdeklődés. Vajon miért van ez?

 

A korábban említett problémák része, hogy sokan nincsenek tisztában a korai felismerés lehetőségével, jelentőségével. Pedig a daganatok terén különösen igaz, hogy az időben történő diagnosztizálás életet menthet. Ha valaki már tünetekkel, panaszokkal fordul orvosához, és így derül ki daganatos betegsége, lényegesen rosszabb esélyekkel indul a küzdelemben, mint akinek még korai, tünetmentes stádiumban fedezték fel a betegségét. Ez pedig szűrővizsgálatokkal lehetséges. A szűrővizsgálatokra viszont nagyon sokan nem mennek el, annak ellenére, hogy ezek életet menthetnek és ráadásul ingyenesek. Az alacsony részvételi arányokért persze az ismeretek hiányán kívül több más tényező is felelős. A munkahelyi távollét, jövedelem kiesés, az utazás, a várakozás (bár ezek a tényezők szűrőbuszos, kamionos kampányoknál kiküszöbölhetők), a vizsgálat által okozott kellemetlenség, fájdalom, magától a betegségtől való félelem (inkább homokba dugjuk a fejünket) mind visszatartó tényezők lehetnek. Megint csak az egészségkultúrához jutottunk. Ha a társadalom számára majd valóban fontos lesz az egészségmegőrzés, akkor ez attitűdökben, értékítéletben is érvényre fog jutni, és akkor a közösség ereje fog bennünket a helyes magatartásra sarkallni. Az általam vezetett doktori programban egyébként jelenleg két PhD hallgató foglalkozik a szűrésekkel kapcsolatos ismeretek, attitűdök vizsgálatával. Remélhetőleg az ott kapott eredmények is segítenek a szűrésekkel kapcsolatos attitűdformálás hatékonyságának javításában. Ez ismét olyan terület, ahol kiemelt szerepe van a civil szervezeteknek: kapcsolatteremtés, hitelesség, információ, szemléletformálás, mindenkinek személyre szabottan.

 

Tavasz elején megjelent a hazai sajtóban egy külföldi kutatás, fontos, hogy reagáljon az alapítvány a cikk felvetéseire, amiben támpontokat adunk a helyes értelmezésre. A kutatás szerint a daganatos betegség kialakulása csupán „balszerencse” kérdése...  Az alapítványunkat 32 éve azért hozták létre orvosok, művészek, amiért ma is működik, hogy a helyes életmód kialakítására felhívja a figyelmet. Annál is inkább, mert a tudatos életmód kialakítása az egészség megőrzése, illetve a gyógyulás szempontjából is lényeges. Ez a kutatás azt sugallja, hogy lám-lám nem is kell törődni a helyes életmód kialakításával... Szerinted?

 

Két daganatkutató, Bert Vogelstein és Cristian Tomasetti 2015-ben kidolgozott egy elméletet, miszerint a daganatokért elsősorban a sejtosztódás során bekövetkezett véletlen mutációk felelősek. Úgy találták, hogy a daganatok kialakulásának kockázata azzal arányos, hogy az adott szerv/szövet folyamatos működéséhez, megújuláshoz mennyi sejtosztódásra van szükség. Idén márciusban megjelent közleményükben ezt a véleményüket erősítették meg újabb elemzésükkel (a szervekben levő őssejt-osztódások számának szélesebb körű adatokon alapuló becslésével), és eredményeik szerint a daganatot okozó mutációk mintegy kétharmada a véletlen eredménye.

 

A két publikáció nagy vitát váltott ki a tudományos világban, és számos kutató találta problematikusnak ezt a megközelítést, egészen odáig, hogy a közleményt többen egyszerűen rossznak, tévedésnek, a gondolatmenetet pedig hibásnak minősítették. A molekuláris és a biostatisztikai részletek megtárgyalása jelen keretek között természetesen nem lehetséges, mindazonáltal én magam is az ellenérveket és az elmélettel szembeni adatokat tartom meggyőzőbbnek. Így például számos humán vizsgálat talált egyértelmű és erős összefüggést különböző kockázati tényezők és a daganat-kialakulás rizikója között (pl. energiabevitel, zsírbevitel, elhízás, dohányzás, foglalkozási expozíciók). Továbbá, ha megvizsgáljuk, hogy egy adott daganat hol fordul elő a világon leggyakrabban és hol a legritkábban, majd összevetjük ezt a két gyakoriságot, akkor jelentős különbségeket kapunk. A szervenkénti őssejt-osztódások számával ez nem magyarázható, hanem életmódbeli különbségeket kell feltételeznünk. Számos vegyületről tudjuk, hogy állatkísérletben bizonyítottan daganatkeltő hatású, és ugyanezek a vegyületek az emberekkel is kapcsolatba kerülnek (pl. táplálkozás, levegőszennyezés, foglalkozási expozíciók). Hogyan hagyhatnánk ezeket az adatokat figyelmen kívül? Ugyancsak pontosan ismerjük, milyen hatásmechanizmussal vezetnek egyes fertőző betegségek daganat-kialakuláshoz, és ezt statisztikai adatok is alátámasztják.

A tudományos világban egyelőre nem vált elfogadottá a „random mutációk” elmélete, hiszen számos ismeretnek, adatnak ellentmond. A népszerű tudományos sajtóban viszont igen nagy szenzációként söpört végig a világon a hír, míg az érdemi vitát és a cáfolatokat már nemigen követték. A jelenség egyébként felhívja a figyelmet az újságírás felelősségére is, arra, hogy az új/érdekes/ellentmondásos/szenzáció ízű eredmények túlzott publicitást kapnak, és rossz irányba befolyásolhatják a lakosság attitűdjét. Persze, hiszen kényelmesebb elfogadni azt, hogy „random mutáció”, úgysem tehetek semmit, mint tudatosan egészségesen élni, figyelni a kockázati tényezők kiiktatására.

 

Véleményem szerint tehát érdekes, de vitatható eredményekről van szó, amelyek például részben magyarázhatják az egyes szervek között előforduló daganat-gyakorisági különbségeket, de nem cáfolják a környezet és az életmód fontos szerepét a daganat-kialakulásban. Azt pedig eddig is tudtuk, hogy az egészséges életmód sem százszázalékos garancia a daganatok elkerülésére, de kockázatunkat jelentősen csökkenti. Ezzel a végszóval jutottunk ismét el az Alapítványhoz, ami reményeim szerint a magyar lakosság körében jelentős mértékben hozzá tud és hozzá is fog járulni ehhez a kockázatcsökkentéshez.

Vajda Márta, az alapítvány igazgatója, felelős szerkesztő

Megjelent az ÉLETIGENLŐK 2017 tavaszi számában 

HASONLÓ CIKKEK: /hu/megelozes



14
Jul

A rákbetegség megelőzésének 12 pontja - az Európai Rákellenes Kódex ajánlásai

Becslések szerint Európában a rák okozta halálesetek mintegy fele elkerülhető lenne, ha mindenki követné a kódex ajánlásait.

A WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) 2015-ben megjelentette cselekvési kódexének új kiadását – ebben olyan intézkedések szerepelnek, amelyeket egyénileg tehet meg a rák megelőzéséért. A kódex 12 módszert ismertet, amelyek segítségével az emberek egészségesebb életmódra válthatnak, és tehetnek azért, hogy megelőzzék a betegség kialakulását.

  1. Ne dohányozzon! Ne fogyasszon semmiféle dohányterméket!

  2. Otthonát tegye dohányfüstmentes övezetté. Támogassa a füstmentes munkahely megteremtését célzó kezdeményezéseket.

  3. Tegyen az egészséges testsúly eléréséért!

  4. Iktassa napirendjébe a rendszeres mozgást. Minél kevesebb időt töltsön ülve!

  5. Táplálkozzon egészségesen: egyen sok teljes kiőrlésű gabonából készült terméket, hüvelyeseket, zöldséget és gyümölcsöt. Mértékkel fogyasszon magas kalóriatartalmú (sok cukrot vagy zsírt tartalmazó) ételeket, és kerülje a cukrozott italokat. Kerülje a feldolgozott hústermékeket; mértékkel fogyasszon vörös húsokat és magas sótartalmú élelmiszereket.

  6. Ha bármilyen alkoholt fogyaszt, tartson mértéket! A rákmegelőzés szempontjából az a legjobb, ha egyáltalán nem iszik alkoholt.

  7. Óvakodjon a túlzott napozástól, különös tekintettel a gyermekekre. Használjon napvédő termékeket. Kerülje a szoláriumot!

  8. Munkahelyén kövesse az egészségügyi és biztonsági előírásokat, hogy óvja egészségét a rákkeltő anyagoktól.

  9. Járjon utána, nincs-e kitéve otthonában a természetes, magas radonsugárzásnak. Tegyen intézkedéseket a radonsugárzás szintjének csökkentésére.

  10. Az anyák a szoptatással csökkenthetik a rák kockázatát. Ha csak teheti, szoptassa a csecsemőjét. A hormonpótló kezelések növelik a rák bizonyos fajtáinak kockázatát. Korlátozottan alkalmazzon hormonpótló kezeléseket!

  11. Gondoskodjon róla, hogy gyermekei részt vegyenek az alábbi oltási programokban: Hepatitis B (újszülöttek) Humán papillomavírus (lányok).

  12. Vegyen részt szervezett rákszűrő programokban: vastagbélrák (férfiak és nők), emlőrák (nők), méhnyakrák (nők).

Az Európai Rákellenes Kódexet rákspecialisták, tudományos kutatók és más szakértők állították össze annak érdekében, hogy jobban megismertessék az európai polgárokkal a rákmegelőzés hatékony módszereit.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint a 2012-ben 3,7 millió új rákos esetet diagnosztizáltak, ez a szám becslések szerint 2030-ra 25%-kal emelkedhet, és elérheti a 4,6 milliót. A növekedés mögött részben az egyre idősödő népesség, részben egy sor olyan tényező áll, mint a dohányzás és az alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás, a testmozgás hiánya, a túlsúlyosság, a környezetben jelen lévő rákkeltő anyagok (azbeszt, benzol, levegőszennyezés, satöbbi), sugárzás (ultraibolya, környezeti radon), valamint bizonyos fertőzések (mint a hepatitisz B, a Helicobacter pylori vagy a humán papillomavírus fertőzés). 

HASONLÓ CIKKEK: /hu/megelozes



01
Dec

A megelőzés az egészséges jövő kulcsa

  

Egyre több fiatalt érint sok nem fertőző krónikus betegség, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség, légzőszervi betegségek, allergiák és a rák is.

 Napról napra több a bizonyíték arra, hogy ezek a betegségek az egészségtelen életmódnak a következményei.

 Egészségünk megtartása vagy betegség utáni helyreállítása attól függ, hogy védekezőképességünk az egészséget veszélyeztető hatásokat le tudja-e győzni. A szervezetünk legjelentősebb védekező rendszere az immunrendszer, amely több milliárd különálló sejtből áll.

Immunrendszerünk erősítését szolgálja, ha szervezetünket nem terheljük túl állandóan (nem járatjuk csúcsra folyamatosan), de rendszeresen biztosítjuk az edzettséghez szükséges fizikai aktivitást, és a regenerációhoz szükséges pihenőidőt.

 Egy jól működő immunrendszer felbecsülhetetlen, ugyanis szervezetünkben naponta több ezer hibás sejt képződik. Ezeket a folyamatos készültségben levő

immunsejtek semmisítik meg. Legyengült vagy túlterhelt immunrendszer esetén sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a rákos sejtek akadálytalanul szaporodhatnak és daganatot alkothatnak.

 Fontos szerepe van a beleknek az immunvédelemben, hisz az immunsejtek jelentős része a bélben található. A sérült bélhám és a kóros összetételű bélflóra rizikófaktorként szerepelhet a rák keletkezése szempontjából. Amennyiben nem törekszünk tudatosan arra, hogy a normál bélflórát ismét helyreállítsuk, panaszokat előidéző kórokozók szaporodhatnak el a vastagbélben és a gyógyulási folyamatot jelentősen lassíthatják. Ezért is fontos a tudatos, egészséges, rostokban gazdag táplálkozás.

 Az anyagcserét és az immunrendszert terhelő legfontosabb tényezők:

– dohányzás

– kórokozók

– helytelen táplálkozás

* alultápláltság és a hiányos táplálkozás

* túltápláltság

* egyoldalú táplálkozás

* táplálékban lévő ártalmas anyagok

– mozgáshiány

– lelki problémák és a stressz

- krónikus gyulladásos reakciók a szervezetben („gócok”)

– gyógyszerek és a kezelések hatásai

– alkohol

– drogok

– környezetszennyezés

* azbeszt (régi épületek)

* benzol és toluol (oldószerek, festékek,

növényvédő szerek, műgyanták, mosószerek)

* korrózióvédelem (festékek előállítása, öntvény-adalék)

* nitrátok és nitritek (pl. felvágottak, húskészítmények)

* formaldehid (parkettából, faforgácslapból készült bútorokból szivárog)

* klórozott szénhidrogének (pl. növényvédő szerek)

* élelmiszer-adalékanyagok (pl. színezékek, tartósítószerek, állományjavítók,  stb.)

 A rák kialakulásában szerepet játszó okok sokaságát hosszú ideje kutatják. Időközben bebizonyosodott, hogy a rák keletkezéséhez több tényező együttes fennállása szükséges. Vitathatatlan tény az is, hogy a káros környezeti hatások, a helytelen táplálkozás és életvitel a rákos megbetegedések közel 90%-áért felelős. Mivel a káros hatásokra az emberek nem egyformán reagálnak, ezért általában nem károsító tényezőkről, hanem inkább rizikófaktorokról beszélünk.

Ha a szervezetet az említett rizikófaktorok révén túl nagy terhelés éri, akkor ez a védekező rendszerünk rovására mehet.

 A RIZIKÓFAKTOROK KIIKTATÁSA

 A lakóhelyen és a munkahelyen előforduló káros anyagok

 A házépítésnél éppúgy, mint a belső berendezéseknél és az irodai felszereléseknél sok olyan vegyi anyagot használnak fel, amelyek káros hatásúak. Bizonyos szakmákban dolgozók nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint mások.

Szabadidőnkben is gyakran végzünk olyan tevékenységeket, amelyek károsíthatják az egészségünket: csiszolás porvédő nélkül, lakkozás, kertek permetezése, takarítás, kocogás az autóutak mellett és sok egyéb.

 Vigyázzunk a káros hatású anyagokkal

 Szellőztessünk alaposan, elsősorban az új épületekben!

Bútorvásárláskor figyeljünk arra, hogy ne vegyünk pozdorjalemezből készült bútort!

Ne hagyatkozzunk feltétlenül a környezetvédő emblémára: ezek csak hozzávetőleges biztonságot nyújtanak, vannak cégek, amelyek saját környezetvédelmi szabályokat „alkotnak”.

Ne használjunk a háztartásban, szabadidős tevékenységünk kapcsán, vagy kerti munkánkban káros anyagokat (oldószereket, permetezőszereket)!

Helytelen táplálkozásunk komoly rizikófaktort jelenthet.

Keresse a teljes értékű, egészséges táplálkozásról szóló szakirodalmat!

 Szüntessük meg a zavaró tényezőket

 A rossz fogakat javíttassuk meg fogorvossal.

Ellenőriztessük a gyökérkezelt (nem élő) fogakat, hogy nem szolgálnak-e gócként.

A károsodott amalgámtöméseket lehetőleg cseréltessük ki.

A szellemi, lelki egészség fenntartására törekedni ugyanolyan fontos, mint a jó levegő, víz, táplálék biztosítására. Az igazi egészséget a testi, lelki egyensúly,

a harmónia jelenti.

A kétségbeesett, kiszolgáltatott, szorongó ember egészsége fizikai értelemben is veszélyben van. Rohanó világunkban rendkívül fontos, hogy tudatosan igyekezzünk biztosítani a lelki egészség feltételeit.

Figyeljünk a regenerációt szolgáló pihenőidő biztosítására.

Az alvás, zenehallgatás, kreatív alkotó munka, kézimunka, természetjárás, sport számos lehetőséget kínál az aktív pihenésre.

A mozgás „lételem”, az egészséges élethez feltétlenül szükséges, segíti a keringést, oxigénellátást, a szervezetből a mérgek kiválasztását - életben tart!

HASONLÓ CIKKEK: /hu/megelozes



A rák ellen az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1214 Budapest, Kossuth Lajos u. 152.

+36/1-217-0404, +36/1-476-0230

Adószám: 19009557-2-43

IMPRESSZUM

Created by okeery.com