Csavlek András Munkácsy-díjas festőművész a művészetek szerepét a ma embere számára ugyanúgy fogalmazta meg, mint 1985-ben, amikor létrehozták ezt az alapítványt. Nevezetesen, hogy a rák megelőzése és a gyógyulás is jelentős mértékben a lelkületünk függvénye. Meghatározó, hogy milyen a hozzáállásunk az élethez.

A művészetek hogyan hathatnak a mai rohanó ember lelassulására, elcsodálkozására, lelkére?
A jelenkori képzőművészet természetesen elvonatkoztatva kísérli meg feltárni a ma emberének a minket körülvevő világ dolgait olyan formában, miként az alkotóművész életét ez a probléma-rendszer befolyásolja. A szín és a forma olyan, mint a zenének a hang és a ritmika, a költészetnek a verslábak meg a tartalom, a művészet ezen eszközei az emberi lélek tiszta, humánus világszemléletét hivatottak segíteni, erősíteni. A művésznek az a feladata, hogy a saját eszközeivel a lélekkel foglalkozzon, szinte táplálja, mert a lélek anyaghitű korunkban nagyon ramaty helyzetben van, szinte fuldoklik..

-Mit tudnál tanácsolni a vászonnak arról az oldaláról, ahol fogalmazod ezeket a szépségeket?

Talán azt, hogy próbáljanak igazán a lelkükbe nézni, illetve a lélek kérdéseiben, mozgásában, finomságában az emberiség nagy kérdéseihez hozzáállni, tehát megteremteni azt, hogy a humanitás az egyik legfontosabb alapja legyen végre a mi életünknek.

-Tehát az együttérzés, az egymáshoz odafordulás kiemelt helyen szerepeljen…

A művészet egyik fő feladata, hogy építse, nevelje a lelket, visszafordítsa az eredeti Istenképűség irányába, mert a globális emberi élet továbbfejlődésének, illetve folytatódásának sorsdöntő pontjához értünk, mivel olyan súlyos technikai arzenál van a kezünkben, amellyel képesek vagyunk önmagunkat elpusztítani.

Fontos a szellemi, lelki, fizikai egészség helyreállítása, életszemléletünk stabilizációja ez a művészetnek jelentős, de szép feladatot ad, és ezt a feladatot úgy kell végeznünk, hogy közben embernek érezzük magunkat.

Szívből kívánom ezt az alapítvány következő 30 éves munkájához és minden olvasónak is!