– FIGYELEM! Tréningekre járni nem elég, tenni is kell a boldogságért! –

Carla Galli, van-e, ki e művésznevet nem ismeri? Gömöri Galina motivációs tréner, coach, hellingeri családállítások és mesterkód mesterkurzusok ismert vezetője, számos sikerkönyv írója. Életvezetésről szól Galina élete, személyes habitusa, kisugárzása életigenlő. Mi a titok? Van-e egyáltalán titok abban, hogy hogyan kell tudatosan élni? Fortélyokról, tennivalókról és egy új közhasznú alapítvány születéséről beszélgettünk.

– Védjegy a neved… Carla Gallivá hogyan váltál?

– Mindebben meghatározó szerep jutott a nagymamámnak, aki elvitt engem a hihetetlenül gazdag orosz mesevilágba, amelynek történetein keresztül évezredek óta tanulnak az emberek életről, szerelemről, barátságról, jóságról, gonoszságról, háláról, szeretetről, bűnről és bűnhődésről, gazdagságról, szegénységről, megbocsátásról. Úgy érzem, hogy ebben és a későbbi kínai iskola hatásában gyökerezik az intuitív spirituális gondolkodásom alapja.

– Beszélj magadról Galina, mik azok a mérföldkövek, amik az életstílusodat alakították, amiktől ilyen lettél?

– Nagyon sok mindennel foglalkoztam, sokszor sok mindennel egyszerre, de egy nap úgy ébredtem fel: itt a változás ideje. Hogy ez pontosan mit jelent, és hogyan tovább, még nem tudtam. Ahogy azt sem, mi az én valódi hivatásom. Ma is azt mondom, hogy ez nem hivatás, hanem hitvallás, és nem én választottam, hanem ő választott engem. Abban viszont biztos voltam, hogy valami új, szellemi kihívásra van szükségem. Egy barátnőm tanácsára felkerestem egy asszonyt, akiről azt mesélték, kártyából meg tudja mondani a jövőt. Megkerestem, de a „szeánsz” nem tartott sokáig, egy fél óra múlva felajánlottam neki, ha akarja, én is mondok neki az életéről egyet s mást. Nagyot nevettünk, majd abban maradtunk, hogy következő alkalommal újra felkeresem, és magnóra veszem beszélgetésünket, hátha lesz belőle valami anyag, és írok róla egy cikket. Amilyen gyorsan indult, olyan gyorsan vége is lett a beszélgetésünknek; a jósnő kifogyott a sztorikból. Én pedig már rajta voltam az úton: egy személyben lettem jósnő és riporter. Nagyon élveztem az új kalandot. Végül az interjúból nem cikk, hanem egy könyv lett, amely 1989-ben jelent meg Jósnő vagy boszorkány? címmel, amit először publikáltam Carla Galli néven. Ezt a nevet a már évek óta Izraelben élő nővérem segített kiválasztani, mert a férjem nem szívesen adta volna az övét egy ilyen témájú könyvhöz . A nővérem egyszer megkérdezte:
– Mit szólnál ahhoz a névhez, amin a kínai gyerekek szólítottak?
– Carla?
– Igen. Miért ne? Hiszen Izraelben ez egy csodás hangzású név. Legyél Carla Gallina!
– Hát, sajnos Gallinaként is nagyon sokan felismernének.
– Akkor abból is vágjunk le két betűt, és a végeredmény: Carla Galli!

– Tudatosság, pozitív életszemlélet, boldogságreceptek, önmegvalósítás, élj a mostban!, legyél önmagad! Ezek a mai divatos „vezényszavak”, amik tömkelege zúdul a hétköznapi emberre a média számos felületén. Definiáljuk a tudatosságot. Mi kell hozzá, hogy a saját életének tudatos vezetőjévé váljon valaki?

– Először is pozitív gondolkodás. Nem mindegy, hogy te irányítod az életedet, vagy az élet irányít téged. Hiszem azt, ahogy a közmondás is mondja, hogy minden “rosszban” van valami jó. Magam is eszerint élek. A másik a paradigmaváltás a gondolkodásunkban. Albert Einstein is azt hangoztatta: “A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” Azt gondolom, hogy folyamatos változás szükséges ahhoz, hogy az életünk tudatos vezetőjévé váljunk. Az élethez szükséges, hogy meglássuk saját történetünket és szembenézzünk vele. Ha ezt nem tesszük, minden megoldatlan problémát magunkban hordozunk és az életünkben, a kapcsolati rendszereinkben gyakran hasonló konfliktusokba ütközünk. Nem látom a változást, várom a csodát – halljuk nagyon sokszor. Csoda nincs, arra lehet várni örökké. A várakozás pedig drága, nagyon drága! Amikor az ember úgy érzi, hogy nincs történés, akkor ott valami nincs rendben. A változásoknál sokszor a megszokott dolgok újraértelmezése, az eddig kialakult és beidegződött hitrendszereink változtatása a legnagyobb kihívás. Örök igazság: úgy teszek, ahogy hiszek. A világ állandóan változik, és ha mi nem tesszük ugyanezt, akkor szinte észrevétlenül megrekedünk a múltban. Nekünk is változni, alkalmazkodni kell. Mi, emberek félünk a változástól, pedig ez az egyetlen, amivel megőrizhetjük az állandóságot.

– A tüköreffektust elég sokan félreértik, amíg nem tudatosak arra, hogy igazán mások tükrözik vissza azokat a tulajdonságokat, amiket rejtve tartanak, amiken korrigálni kell, ha nem tetszenek a külvilág reakciói… Hogyan kezdjen hozzá, aki már kapizsgálja ezt előtanulmányaiból, de még nem igazán kezdi el a tudatos változtatást saját magán?

– Először is önismerettel. Megfelelő önismeret hiányában azonban az ember a külvilágban keresi a problémái okát, pedig mindennek mi magunk vagyunk a forrása. De ezeket a dolgokat sajnos nem tanítják az iskolákban, pedig a sikeres élet alapvető feltétele az önismeret. Nálunk az Akadémián vannak erre vonatkozó megfelelő képzések, foglalkozások, műhelyek.

– Vannak olyanok, akik túlzásba viszik a tréningekre járást, az önismereti kurzusok látogatását, az elméleti tudásszerzést… Véleményed szerint vannak-e buktatói a gyakori önmarcangoló önvizsgálatnak, az esetleges rossz vágányon haladó – autodidakta – önképzésnek?

– Ez attól függ, hogy ezt valaki önmaga teszi, vagy egy szakember irányításával történik az analízis. A tudásból és tanulásból soha nem elég. Sajnos manapság sok a “ tanító és guru”. Én mindenkinek azt ajánlanám, hogy jó szakembert keressen fel.

– Vannak tudattalanul aggódók, akik félve közelítenek mindenhez, mert ezt hallották, ezt tanulták meg a környezetüktől és azt a hiedelemrendszert követik minduntalan… holott számos könyvet elolvastak, képzésen jártak, mert érzik, hogy valami nincs rendben az életükben… Létezik-e olyan, hogy valaki nem veszi észre a negativizmusát?

– Sajnos létezik. Ez alapvető emberi probléma. Az ego dominanciája és tudatlansága félelmeket gerjeszt bennünk. Kicsinek érezzük önmagunkat, nem vagyunk képesek az önszeretetre és a világ elfogadására, együttérzésre. Így inkább ellenállunk, lekicsinyítünk másokat, negatívan vélekedünk a világ dolgairól és ezt sajnos természetesnek vesszük. Hisz ez a természetünk része.

– „A tudatos életért!” elnevezéssel közhasznú alapítványt hozol létre szakemberekkel azért, hogy a hazai oktatás módszertanába bekerüljön a tudatosság, mint a pozitív életvezetéshez nélkülözhetetlen eszköz. Mi adta az ötletet, hogy életre hívj egy ilyen civil szervezetet, amely a társadalmi jóllétre kihatással lesz? Mi a fő célja az alapítványnak?

– Az édesanyám pedagógus léte motivált arra, hogy a pedagógusokkal, fejlődésükkel, képzésükkel kicsit mélyebben foglalkozzam. Édesanyám hitt abban, hogy az embert – holisztikusan – testi, szellemi, lelki egységében kell szemlélni, és az egészséges tudatosságot, a tudatos létet ebben a szellemben kell formálni. Erre jött az a gondolat, hogy egy közhasznú alapítvány létrehozása lenne erre a célra a legmegfelelőbb. Küldetésünk, hogy a pedagógus-társadalom Magyarországon a szervezetünk munkája által is erősebbé váljon, segíteni tudjuk hatékonyságukat.

– Egy akkreditált tematikájú konferenciát szerveztek a közeljövőben pedagógusok számára. Mi lesz ez, és mikor?

– Igen, jövő februárban szeretnénk egy konferenciát szervezni, amely a következő témákat érinti:
• A jelen tudatossága a pedagógiában
• Integrált készségek a pedagógiában
• Út a 21. század tanulói felé
• Paradigmaváltás az oktatásban, nevelésben
• A sajátos nézőpontigény segítése

– Csaktudatosan.hu elnevezéssel médiaportált is indítasz, ami az alapítvány egyik kommunikációs eszköze is lesz. Milyen újdonságokat kínál majd ez a felület az önismereti témák kedvelői számára?

– A képzéseim, a terápiáim és az előadásaim során saját élményeimet, tapasztalataimat osztom meg a hallgatókkal, kliensekkel, olvasókkal, aki akar, velem tarthat az úton. Ilyenkor elsősorban saját gondolkodásomat formálom, hiszen tudom, hogy felelős vagyok mindenért, ami körülöttem történik és mindenkiért, akivel kapcsolatban vagyok. Ezeket a gondolatokat esetleg gyakorlatokat még tudatosabban szeretném tovább fejleszteni és közölni a csaktudatosan.hu médiaportálon. Ezeket a tudatosságot és a jelenlétet segítő gyakorlatokat bárki elvégezheti.

– Nemrégen meghívtak egy privát klinikára is, ahol kifejezetten depressziós, negatív embereknek tartasz önismereti akkreditált programokat…

– Igen, ez az úgynevezett megoldásorientált segítő program szenvedélybetegek számára. A program arra hivatott, hogy a tudattalanban lévő érzelmeinket tudjuk megtanulni kezelni, és elkezdeni átkódolni a számunkra fontos célok megteremtését segítő irányba. Ezen túl fejleszti a kreatív intelligenciát is, hogy életre keltsük önmagunkban a velünk született adottságainkat. Ez a rehabilitációs program integrált pszichoterápiás megközelítéssel kezeli a függőségeket, depressziót, pánikot – az embert, nem csak a betegséget. A program helyszíne: Swan Lake Pszichoterápiás Központ Balatonfűzfőn.

– Mi az életigenlésed?

– A kreativitás mindig is fontos volt számomra. Sok hobbim van, ami motivál és életigenlésre serkent. Sportolok, táncolok. De most van egy új hobbim is, ami számomra szintén ezt jelenti. Megtaláltam benne az örömöt, boldogságot nyugalmat. Ez a festészet. Ezeken kívül fontosnak tartom életre inspirálni és motiválni azokat, akik új életet akarnak kezdeni! Hiszek abban, hogy az embernek nem kell beleragadni egy problémába, mindenre van megoldás.

Vajda Márta