Balázs Pali az egészségtudatos életmód híve

Balázs Pali előadóművész több mint húsz éve kezdte el szólókarrierjét. Egy energikus, impulzív, tudatos személyiség. Tudatossága azonban nem csak előadói munkásságának alapköve, de magánéletében is kiemelt fontosságú pillér. Hogy mennyire, erről igazában mostanáig nem sokat tudtunk, hiszen Pali a magánéletéről nem nyilatkozik gyakran. Most a magazinunknak adott exkluzív interjúban fellebbenti a fátylat arról, miért fontos neki a tudatos és egészséges életmód, és hogyan őrzi meg kondícióját azért, hogy családjának és közönségének is a maximumot tudja nyújtani.

 – Az egészség talán a legfontosabb tényező életünkben. Ehhez szervesen kapcsolódik mindennapjaidban a sport, és azon belül is a foci. Miért éppen ez a sportág?

– Gyerekkoromban Telekgerendáson nagy lehetőségek nem voltak a sportot illetően. Gyakorlatilag ez volt az egyetlen sportág, amit művelni lehetett. Persze, hogy focista akartam lenni. Ezért aztán mindig gyötörtem a labdát a szülői házam udvarán. Később a helyi csapatban, Telekgerendáson kezdtem játszani, majd Békéscsabán az Előre junior csapatánál folytattam. Közben atletizáltam, röplabdáztam a helyi általános iskolai csapatban, de a foci volt a fő szenvedély. Ha az elmúlt negyven évre visszatekintek, azt kell mondanom, a pályám, a munkám mellett, a sport szinte minden nap jelen volt. Bár igazolt játékos voltam Békéscsabán, de maximalista ember lévén rá kellett döbbennem arra, hogy azt a célt, amit kijelöltem magamnak, a fociban nem tudom teljesíteni, így teljes erőmmel a zene felé fordultam.

– Tisztában voltál a képességeiddel, magad döntöttél így, vagy voltak esetleg emberek az életedben, akik irányt mutattak?

– Nem voltak, magam döntöttem így. Az ember meglátja, hogy kik vannak előtte a sorban, kik azok, akik sokkal jobbak nála. Ráadásul ebben a sportágban több éves lemaradásom volt, amiről tudtam, hogy már nem pótolható.

– Persze ez azért nem szegte kedved, hiszen hátat egyáltalán nem fordítottál a sportnak.

– Nekem a sport a szólóénekesi pályám mellett rendkívül fontos az életemben. A foci megmaradt, hiszen amellett, hogy megmozgat, kondiban tart, még közösségépítő hatása is van. Ennek bizonyítéka, hogy jelenleg három csapatban is játszom, a Magyar Színész Válogatottban, a Magyar Művész Válogatottban, sőt a lakókörnyezetemben is létezik egy úgynevezett Apukák Csapata már tizenhat éve. Ebben nagyjából egy generációhoz tartozunk, gyermekeink is hasonló korúak. Általában hetente két alkalommal játszunk együtt.

– Ez mennyi idődet köti le?

– Ha minden meccsre elmennék, akkor heti hét nap focit jelentene. Ez persze nem megoldható, de hetente minden csapatba egyszer elmegyek, ami 6-8 órát jelent. Persze ezt össze kell egyeztetnem a munkámmal. Viszont nagyon fontos a mozgás, mert azon túl, hogy fenntartja, erősíti a fizikai állóképességem, egyfajta kikapcsolódást is jelent.

– Csak a foci van jelen az életedben, vagy esetleg a sport más válfajait is műveled?

– Természetesen van más is, hiszen nem mindig sikerül elmennem a meccsekre, ilyenkor ott a futás. Vannak olyan hétvégéim, amikor a fellépések miatt akár 1500 kilométert is végig kell autóznom hosszú órákat a kocsiban töltve, és csak hajnalban érek haza. Ilyenkor nem tudok aludni, és ha aznap nincs meccs, akkor futok, ami nálam egyfajta kiegészítő tevékenység. Igazából ez a szellememet, az agyamat nem kapcsolja ki, mert sok esetben ekkor jönnek a gondolatok. Futás közben írtam már dalokat, születtek refrének, dalcímek. December óta konditerembe járok, ami fizikálisan karban tart. Szeretek teniszezni is, kint lenni a természetben, sétálni a hegyekben, vagy éppen a vízparton. Ezek a tevékenységek számomra mind feltöltődést jelentenek. Meggyőződésem, ha az ember a dolgait tiszta aggyal, teljes erőbedobással akarja végezni, akkor mind fizikálisan, mind lelkileg rendben kell lennie.

– A fizikai állóképesség mindenképpen fontos, hiszen a koncertjeiden igencsak topon kell lenned, nem ülhetsz le, nem dőlhetsz hátra, dolgoznod kell a sikerért, szolgálnod a közönséget, ami sok energiát kíván meg tőled.

– Pontosan, ezt az energiát a színpadról tovább adom a közönségemnek. Ez egyfajta kölcsönhatás, boldogságot viszek, és nagyon sokat kapok vissza. Bár fizikálisan a koncertekre történő utazástól sokszor elgyötörten érek haza, de lelkileg erős vagyok ilyenkor, ami még 3-4 napig is kitart.

– Ahhoz, hogy mindent elképzelésed és energiáid szerint megvalósíts, valamilyen rendszert ki kellett alakítanod. Hogy néz ez ki?

– A zenei pályámra ez a rendszer éppen úgy érvényes, mint a többi tevékenységemre. Megvan, mikor kell lemezt készíteni – leginkább a téli időszakokban -, mikor járok kondi terembe, mikor vannak szabadnapjaim. Általában ilyenkor megyek futni, focizni. Azért kell a rendszer, mert a munkámat és a magánéletemet harmóniában kell tartanom.

– Ahhoz, hogy a formád meg tudd tartani, figyelned kell a táplálkozásra is. Ebben is ennyire következetes vagy?

– Alapjában szerencsés alkat vagyok, nem vagyok hízásra hajlamos. A 188 centim mellé 83 kiló társul, amit már hosszú ideje sikerül tartanom. Persze volt olyan időszak, amikor 3 kilogramm plusz feljött, azonban ezt következetesen, odafigyeléssel sikerült ledolgoznom. Egy háromhetes kúrán elengedtem a szénhidrátot, kimaradt a kenyér, meg az édesség. Az eredmény hat és fél kiló mínusz lett és nyolcvan kilogramm alá esett a testsúlyom. Csakhogy így nem volt jó a közérzetem, ezért visszaállítottam a normál étrendem. Szerencsére tudom tartani a nekem ideális súlyomat.

– Mit takar a normál étrended?

– Nem igazán eszem vörös húst. Viszont nagyon szeretem a szárnyasokat, a csirkét, szinte abból készítünk mindent. Még gulyáslevest is csirkemellből készítek. Igazából ehetek mindent, még édességet is – persze odafigyeléssel -, azonban a csokit és a
cukrot mellőzöm.

– A zenei pályádat illetően egy arculatváltásra került sor a közelmúltban.

– Igen, ez egy mérföldkő. Valentin napon történt meg a bejelentés, de persze ezt is hosszas előkészítés, tervszerű munka előzte meg, hiszen ez a változás nem csupán külsőségben nyilvánul meg, de zenei stílusban, hangzásban is.

– Tehát ez is egyfajta rendszerszerű változás volt?

– Igen. A rendszer nagyon fontos hívószó. Ha nincs rendszer, akkor minden dominószerűen összeborul. A szüleimtől is azt tanultam, hogy mindennek megvan a maga rendje. Ezt a gondolkodásmódot és értékrendet magammal hoztam.

– A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány virágjában tizenkét olyan fontos életelem van, ami nélkülözhetetlen az egészséghez. Tudnál választani közülük?

– Választani nem, mert mindegyiket a magaménak érzem. A természetes étrend az, ami nagyon fontos lenne mindenki számára. Szerintem ma már ezt nehéz megtartani, hiszen természetes, egészséges, vegyszerek és adalékanyagok nélküli élelmiszerhez, vagy alapanyagokhoz hozzájutni nem egyszerű feladat. Nagyon meg kell választanunk, mit, honnan szerzünk be.

A tiszta víz az élet alapköve, nélküle létezni nem lehet. Régebben én is ittam dobozos gyümölcslevet, sőt még kólát is. Ma már csak buborékmentes ásványvizet iszom, de azt sem hidegen.

A zöldség, a gyümölcs nagyon fontos az életemben, kedvencem az őszibarack és a dinnye. A szülőházam udvarán gyerekkoromban volt szilva-, barack-, cseresznyefa, szőlő. Tavasztól őszig mindig volt friss és természetes eredetű zöldség és gyümölcsféle a kertben. Édesanyám a mai napig készít az ott termő gyümölcsökből igazi, házi befőttet.

Az ima, a hit fontos az életemben. Ritkán járok ugyan templomba, de minden egyes fontos döntésem előtt mondok egy imát a Jóistenhez. Így volt ez most február 14-én reggel is.

– Az egyik dalod is erről szól.

– Igen, az Istenem segíts nekem című dalom pontosan ebből az indíttatásból született. Én mindig megkérem a Jóistent, hogy szeressen és vigyázzon rám. Nagyon sok olyan pillanatom volt, amikor éreztem, hogy mellettem áll egy védőangyal. Több mint egymillió kilométert utaztam az elmúlt 23 évben, rengeteg helyen megfordultam. Éjszaka utazva zenésztársaimmal bóbiskoló kamionokat kerülgettünk erdélyi szerpentineken, és számtalan veszélyes utakon.

– Sokat éjszakázol, az alvás viszont nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember egészsége rendben legyen. Ez nálad hogyan működik, mennyi alvásra van szükséged?

– Ahogy múlnak az évek felettem, egyre kevesebbet alszom, viszont általában kipihenten ébredek. Ez nagyon fontos, mert ha nem pihenem ki magam, képtelen vagyok rendesen a nappali teendőimre koncentrálni.

– A zene, ének, tánc szirma úgy gondolom a te esetedben egyértelmű.

– Már ami a zene, ének részét illeti. Ez az én kötelezettségem. A tánc nem igazán van jelen az életemben. Azt szoktam mondani, hogy azért vagyok szerény tánctudással felvértezve, mert mindig a másik oldalon álltam, vagyis a tánchoz én adtam a zenét.

– Örömteli tevékenység?

– Szerintem minden az, ami boldogságot hoz. Lényegében a munkám az én örömteli tevékenységem. Ilyen szempontból mindenképpen szerencsésnek mondhatom magam. Ha jól belegondolok, nem emlékszem arra, hogy elhagyta volna a számat az, hogy dolgozni megyek – ellentétben több zenész kollégámmal. Én nem dolgozni járok. Számomra a fellépések, a koncertek a legörömtelibb pillanatok.

– Ha már örömteli pillanatok, akkor nyilván nem állsz hadilábon a nevetéssel sem.

– Ha az ember körül a dolgai úgy alakulnak, ahogyan az számára megnyugtató, akkor természetes, hogy mosolygósabb, többet nevet. Persze vannak nehéz pillanatok is, de akkor sem szabad, hogy elhagyjon a jókedved, mert ha az megmarad, a problémák is megoldódnak. Úgy gondolom, a nevetés nagyon is hozzájárul az egészség fenntartásához, csakúgy, mint a relaxáció.

– Ez nálad hogyan néz ki? Mi a te módszered?

– Amikor azt érzem, hogy kimerült vagyok, egyszerűen vízszintbe helyezem magam, becsukom a szemem, kizárom a külvilágot legalább negyed órára. Ezek a lopott percek számomra sokat jelentenek, akár öt óra alvással is felérhetnek.

– A pozitív gondolkodás hogyan hat az életedre?

– Szerintem az egyik legfontosabb lételem ebben a mai világban és fél siker a boldoguláshoz. Ha döntéseket hozol, így kell hozzáállnod. Persze nem minden döntésed lesz jó, azonban ez benne van a pakliban. Én mindig mérlegelek, soha nem hozok indulatból döntéseket. Azt nem szabad.

– Elérkeztünk az utolsó sziromhoz,  ami a jó levegő.

– Ez szintén a lételemem. Mindig az volt a célom, hogy olyan környezetben éljek, ahol ez megvan. Arra törekszem, hogy minél többet legyek kint a szabadban. Szükségem van a levegőn töltött kötetlen kikapcsolódásra.

– Azt szokták mondani, az élet egyszeri és megismételhetetlen. Vajon hogyan kell élnünk ahhoz, hogy valóban elégedettek legyünk mind a munkánkkal, mind a magánéletünkkel? Te mit tapasztaltál és mit változtattál az életedben?

– Korábban mindent fontosabbnak tartottam önmagamnál, minden és mindenki mögé helyeztem a lelki békémet, a nyugalmamat, mert mindenkinek meg akartam felelni. A zenei pályámon eltöltött húsz év után rá kellett jönnöm arra, hogy ez egy lehetetlen küldetés. Nem lettem önző ember, de ezt a fajta gondolkodásmódot a háttérbe szorítottam. Saját magamnak én lettem a legfontosabb, már önmagamnak akarok megfelelni. Ha én rendben vagyok, akkor a családomnak, a közönségemnek, a barátaimnak is adni tudok abból az erőből, abból az érzésből, amivel rendelkezem, és amire nekik is szükségük van.

Bella Árpád

Életigenlők.hu