Ne törekedjél a bosszúra; a sérelmet is jótettel, szeretettel viszonozd!

 A címben olvasható szólás, közmondás, bölcsesség nincs benne a Bibliában a közvélekedés ellenére. A közgondolkodás, népi bölcselem a Hegyi beszéd fő mondanivalóját fordította le így saját nyelvére.

Mondásunk legközvetlenebbül ezeknek az igéknek az átköltése, átdolgozása, hogy: Szeresd ellenségedet, áldd azokat, akik átkoznak téged. “Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt”, tanácsolja ezt a tanítást saját szavaival Pál apostol a thesszalonikaiaknak hozzájuk írt első levelében vagy a Római levélben „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben, Ne álljatok bosszút magatokért…” vagy Péter apostol első levelében „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást…” És mindebben Jézus a példa: „Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.

Mindezt ragyogóan foglalja össze, foglalja aranyba az aranyszabály: A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mt 7,12; Lk 6,31). Az aranyszabály: a Hegyi beszéd előbbi mondatának: a 18. sz. óta használt megjelölése.

Végezetül néhány irodalmi érdekesség: Szólásunkat már Jókai is ismerhette, hisz ezt írja: „Az én kenyerem mindig meggyőzi az ő kövét” (Jóval viszonozom a rosszat). Édesapámat csupa jóra nevelte az édesanyja. Arra tanította, hogy az emberek végül is jók és Mennyei Atyánk vigyáz reánk.

A világra bizalommal kell tekinteni, és aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel írja Esterházy Péter a Harmonia cælestis 69–70. oldalán. Az irónia oldaláról nézve „Aki téged kővel, azt te kenyérrel” s több effajta pium desideriumok (jámbor, teljesületlen óhajtások). Ha az Isten komolyan akarta volna ezeket, egészen másképp kell vala az embert teremtenie.

(Mikszáth K.: A patrónus) az abszurd humor felől pedig: Kaviccsal dobált egy kisfiú egy dolgozó péket. A pék dühbe jött, s úgy hozzávágott egy frissen sült nyolckilós kenyeret, hogy a gyerek menten szörnyethalt. (Karinthy Frigyes, l. Békés I.: Napjaink szállóigéi I. 318)

Vegyük Záró gondolatnak, hogy Bibó István 20. századi legnagyobb demokrata politikai gondolkodónk közmondásunkat az aktív szeretet parancsának nevezte.

Batári Gábor

Életigenlők.hu