06
Oct

Az egészség minden, a minden egészség nélkül semmi.

Amíg egészségesek vagyunk, fel sem tűnik a betegség hiánya. Ahogy megbetegszünk, azonnal észrevesszük az egészség hiányát.

 

Hogy is van ez? Vajon miért nem becsüljük meg azt, amink van, s ami - szerencsés esetben - születésünktől eleve a sajátunk.

 

Ha boncolgatom az egészség szót, akkor először arra gondolok, hogy a testrészeim állnak össze egésszé, és magát a szót lecsupaszítva, ezt jelenti. Talán ebből fakad a mögöttes tartalma, amivel felruházzuk. Akkor vagyok ép, ha a testrészeim nem betegek, hanem az együttműködésük harmonikus egészben történik. 

 

Valóban, életünk első harmadában, olyan harminc éves korunkig a szervezetünk automatikusan működik, minden a helyén van, minden azt szolgálja, hogy legyen életerőnk minden területen: legyen vidám és energikus gyerekkorunk, jeleskedjünk a tanulásban, legyünk sikeresek a munkában, felkészüljünk és megérjünk a párkapcsolatra, kiteljesedjünk a családi kötelékben azért, hogy felkészülten továbbadhassuk az életet utódainknak.

 

Az élet bankban nagyjából harmincig kiegyenlített a könyvelésünk, ha nem hibázunk nagyot, a tartozik-követel oldal egyensúlyban van.

 

De mi történik akkor, ha tartozásokat halmozunk fel a szervezetünkkel szemben, és nem foglalkozunk azzal, hogy a testünknek milyen követelései vannak a saját értékállóságának megőrzése érdekében?

 

Mi történik velünk az élet közben? Módszeresen, folyamatosan, roppant racionális ürügyeket találva kihasználjuk, majd kifosztjuk a kincstárunkat és negyvenen túl, hirtelen azt vesszük észre, hogy üres marokkal kapkodunk az eltűnt egész-ség után, amely visszaállításának esélye nagyrészt elszállt az éveinkkel együtt.

 

Amikor ezt a pontot felfedezzük, vagy az élet egy betegség képében rávilágít az egész-ségünk hiányára, akkor kell hátat fordítani addigi életmódunknak, és a testileg-lelkileg megroggyant énünket új alapokra helyezve elkezdeni másként gondolkodni, illetve egyáltalán: elgondolkodni sajátmagunkról.

Nincs más teendőnk, mint hogy a megmaradt adottságainkból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozzuk a minőségi élet reményében.

 

Persze, könnyű ezt mondani, de nagyon nehéz megváltoztatni a szokásokat, figyelembe véve azt, hogy azok már berögzültek. És igen, nagyfokú bátorság is kell hozzá, és kitartás is, és sokszor a család, a barátok és a környezetünkben élők győzködése is, hogy az út, amelyre léptünk, az opciók közül a lehető legkamatozóbb választás számunkra.

 

Egy olyan választás, amellyel nem kockáztatunk mást, mint hogy ismét összekaparjuk  elpazarolt egészségtőkénket, s hogy az átélt válság tudatában, a veszteséget elfogadva ugyan, a lehető legjobban tudjunk vele gazdálkodni a jövőben.

 

Az egészség befektetés. Nemcsak anyagilag, hanem mentálisan is. Aki az egészséges életmód útjára lép, az a tudatos életet választja, ami a hétköznapokban a praktikumot jelenti: mit eszem, milyen örömszerző testmozgást végzek, élvezem-e a munkámat, kikkel töltöm a szabadidőmet, boldogságot hoz-e az életembe a párkapcsolatom, mennyi minőségi időt töltök a gyermekeimmel, folyamatosan fejlődöm-e, törődöm-e másokkal, végzek-e olyan munkát, ami a társadalom számára is hasznos?

A tudatos élet hosszú távon stratégiát jelent: képes vagyok-e önmenedzselésre, mit miért vagyok hajlandó megtenni, honnan hova akarok eljutni az életben, illetve miről vagyok képes és hajlandó lemondani az egészség megőrzéséért cserébe.

 

Azért az egész-ségért, amelynek alapja az, hogy rendszeresen járunk orvosi szűrővizsgálatokra, figyelünk a testünk jelzéseire, és folyamatosan kihasználunk minden alkalmat arra, hogy a rekreációra, tehát önmagunk testi-lelki-szellemi újraépítésére figyelmet fordítsunk.

Fontos mások jóllétéről gondoskodnunk, mert az jót tesz a lelkünknek, de énidőt is kell töltenünk magunkkal azért, hogy feltöltődve nyújthassunk szeretteinknek az életünk minden területén a magunktól elvárt legjobbat.  

 

Aki életmódot változtat, ideig-óráig magányossá válhat. Nem azt eszi, amit a többség, elkezd sportolni, új hobbija lesz, figyeli a szakirodalmat, blogokat, tehát tudatosan azt teszi, ami a számára jó: kizárja az életéből az energiarabló ételeket, embereket, feladatokat - de végül új társakat talál az új élethez.

Keményen meg kell dolgozni a sikerért, de az hosszú távon tartós lesz és kamatostul megtérül az energia- és anyagi befektetésünk, amit az egészségbe invesztáltunk.

 

Ha nyitott elmével és szívvel elébe megyünk a változásnak, ha rugalmasan gondolkodunk a testünk-lelkünk teljesítőképességéről, ha legalább egyvalaki mellénk áll a változásunk elején és biztat, sikerülni fog!

 

 

HASONLÓ CIKKEK: /hu/lelek



A rák ellen az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1214 Budapest, Kossuth Lajos u. 152.

+36/1-217-0404, +36/1-476-0230

Adószám: 19009557-2-43

IMPRESSZUM

Created by maiskola.hu