Egyre több szakember ért egyet abban, hogy testi tüneteink számottevő hányada vezethető vissza hosszan elhúzódó, megoldatlannak tűnő, látszólag érthetetlen, megmagyarázhatatlan szorongásokra - ezért érdemes életünk során akár többször is terápiás szakemberhez fordulnunk. De tudjuk-e, hogy hová, kihez fordulhatunk? Vajon megtesszük-e időben? Jó helyre fordulunk-e - hiszen egyre több terápiás megoldással találkozunk manapság. Ezekről a kérdésekről beszélgettem Németh Mártával, A rák ellen... Alapítvány újalapító-kurátorával, aki szervezetfejlesztő szociológus, tréner, coach, művészetterapeuta-jelölt.

- Mit tapasztalsz, manapság a korábbinál nagyobb nyitottság tapasztalható a különféle pszichoterápiás megoldások igénybe vételére?

- Azt gondolom, hogy valóban van egy nagyobb nyitottság arra, hogy az emberek jobban megértsék az emberi kapcsolataikat, a múltjukat, tudatosabban irányítsák a jelenüket, az általuk kívánt irányba befolyásolják a jövőjüket - és szerencsére ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban sok esetben valós igény mutatkozik a mélyebb önismeretre is.

- Hogyan lehet választani a sokféle – hétvégi kétnapostól a hosszabban eltartó - tanfolyam, workshop, kurzus, egyéni terápiás tanács közül?

- Először is látni kell, hogy ezek korántsem egymással ekvivalens fogalmak, egészen eltérő témákat, módszertanokat fednek le és alkalmaznak és ennek megfelelően merőben más kimenetelt is várhatunk az egyiktől, mint a másiktól. A workshopok egy-egy témát, módszert mutatnak be villámgyorsan - semmiképp nem az elmélyülés a céljuk. A tanfolyamok a konkrét ismereteinket bővítik valamilyen témában, ezeken meg lehet tanulni különféle tevékenységeket, akár szakképzettséget is szerezhetünk egy-egy tanfolyamon - természetesen ezeknek is lehet némi önismereti vonzata, hiszen bármely tevékenység lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerkedjünk önmagunkkal - de a céljuk semmiképp nem az önismeret fejlesztése. A terápiák mindegyike - akár egyéni, akár csoportos terápiáról beszélünk - olyan rövidebb-hosszabb ideig tartó folyamatok, amelyek valamilyen önmagunkról szóló megértést és belső változást céloznak meg. Én a továbbiakban kifejezetten csak a művészetterápiáról beszélnék, hiszen ezt tanultam, ehhez vannak meg a megfelelő kompetenciáim.

- Hogyan állapíthatom meg, hogy melyik a legjobb számomra? Ez lelki – reális - önvizsgálatot igényel?

- Úgy gondolom, hogyha valaki kedvet érez bármely csoportos terápiás formához - a művészetterápiák többsége is csoportos terápia - akkor mindenképp érdemes jelentkeznie egy csoportba, a legrosszabb, ami kiderülhet, hogy az adott csoport mégsem az ő útja - de ez is hozzá fog tenni az önismeretéhez. A művészetterápiás csoportokban való részvétel többnyire együtt jár az alkotással, az alkotás örömével - de ahhoz, hogy egy művészetterápiás csoport ne csak élvezetes legyen, hanem valóban terápiás célt is szolgáljon, biztos, hogy nem elég néhányszor részt venni, érdemes legalább fél éves kurzust választani és rendszeresen járni.

- A művészetterápiáról sokat lehet hallani, különösképpen a Wesley János főiskolán elvégezhető változata vált ismertté. Az évszakok változásán alapuló terápia miből áll? Mi a módszer lényege?

- Magyarországon két helyütt van a felsőoktatásban másoddiplomás művészeti terapeuta képzés, Budapesten a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, ahol Dr. PhD. Antalfai Márta Katarzisz Komplex Művészetterápiás módszerét és a Kincskereső Meseterápiás módszert oktatják, és Pécsett. Én a budapesti képzésre jártam, ez egy négy féléves, folyamatos saját élményű csoportmunkával kísért elméleti és gyakorlati képzés, vagyis amellett, hogy megtanultuk a módszert és annak átadását, mi magunk is egy komoly önismereti úton vettünk részt a képzésünk során - hiszen elengedhetetlen, hogy a terapeuta minél magasabb szinten álljon saját önismeretében. Mind a Kincskereső Meseterápia, mint pedig a Katarzisz Komplex Művészeti Terápia - mint nevében is mutatja, egy komplex, teljességre törekvő módszer, amely a katarzis megélésére épít.

A módszer alkalmazása során a résztvevők megtanulják a tudatos ellazulást, vagyis a relaxációt és a belső képalkotás módszerét, vagyis az imaginációt is - és ezt az ellazult állapotot és a belső képeket is felhasználjuk az alkotás során. A saját élményen alapuló tematikus foglalkozásokkor segítségül hívjuk és felhasználjuk az évkör ünnepeit, valamint az év-, hó- és napszakok ábrázolását, azok archetípusait és képi szimbolikus megjelenítését. Amikor az évszakokra, a hónapok váltakozásaira fókuszálunk, akkor mozgásba hozzuk saját lelki dinamikánkat, aktiváljuk személyiségfejlődéshez szükséges részeinket. A tematika része a népszokásokhoz és a vallási hagyományokhoz kötődő ünnepek üzenetének az alkotás folyamatában történő megfigyelése, megértése is. A csoportfoglalkozások során az alkotói folyamat beindulását relaxációval, vers- és zenehallgatással segítjük.

Az alkotás során többféle technikával is megismerkednek a résztvevők: használunk akvarellfestéket, porpasztellt, olajpasztellt, agyagozunk, készítünk kollázsokat és montázsokat. Az önismeret részét képezi az is, hogy az egyes alkalmazott technikák közül melyik mennyire komfortos a résztvevő számára, melyikkel dolgozik a legszívesebben, melyik érinti meg leginkább. Nagyon fontos, hogy a módszer használata egyetlen résztvevőtől sem igényel semmiféle művészeti előképzettséget, de még kézügyességet sem. A terápia során nem az a cél, hogy kiállítható művészeti alkotásokat hozzunk létre, hanem az, hogy a bennünk felhalmozódott testi és lelki lerakódásokat lazítsa fel az alkotás folyamata - illetve a folyamat során megszülető alkotások, mint fizikailag is megfogható, látható képek és tárgyak, lehetőséget teremtenek számunkra arra, hogy rájuk nézzünk, beszéljünk róluk, így kimondhatóvá, elmesélhetővé válnak olyan dolgok is, amelyek korábban nem - és ez már önmagában indulás a gyógyulás felé.

- Most nyáron vezettél egy fiatalok körében szervezett csoportot. Jók a tapasztalataid, nyitottak voltak a fiatalok?

- Igen, idén nyáron egy ötnapos művészetterápiás tábort szerveztem középiskolás fiatalok számára. Hatalmas élmény volt megfigyelni, hogy hogyan nyílnak ki és változnak a tábor hatására. Öt napon keresztül reggel 9 és délután 15 óra közt tartottuk a foglalkozásokat. A gyerekek eleinte nem sokat tudtak a módszerről, többségüket tanáraik javasolták a csoportba. Hihetetlen volt megtapasztalni, ahogy elkezdtek beszélgetni egymással, mesélni magukról - és hogy milyen érzékenységgel és tapintattal tudtak reagálni mások legbelső közléseire. Az öt nap nagyon intenzív volt, sok olyan témát felhozott, amelyeken a későbbiekben érdemes lesz tovább dolgozniuk, akár velem és a csoporttal, akár más formában. Beszédes volt, hogy egyszer sem késtek, senki nem akart hamarabb hazamenni, sokszor még a szünetek alatt is dolgoztak, vagy csak együtt maradtak beszélgetni - holott korábban nem, vagy csak felületesen ismerték egymást.

Azt gondolom, hogy nagyon nagy szükség lenne az effajta csoportfoglalkozásokra kisiskolás, de akár már óvodás kortól is. Egy ilyen csoportban megtapasztalhatják a résztvevők, hogy nincsenek egyedül a gondolataikkal, problémáikkal. Az alkotásaikon keresztül megtanulnak beszélni magukról, megtanulnak reflektálni saját magukra és másokra, megtanulják, hogy milyen erős megtartó közeg a bizalom.

- Miért esett a választásod a művészetterapeuta képzésre a meglévő tanácsadói szakmáid mellé?

- Dolgoztam és dolgozom is szervezetfejlesztő trénerként, coachként is - és egyre többször láttam, hogy az embereknek a csoportban - vagy tágabb értelemben a társadalomban - való működését nagyon erősen segítené, ha az önismeretük, az önreflexiójuk magasabb szinten állna, tudatosabb lenne. Az emberek többsége rengeteg sebet hordoz magában, amelyek feldolgozatlan kapcsolati traumákból erednek - legyen ez szülő-gyerek kapcsolat, barátság vagy párkapcsolat, és amíg ezek feldolgozatlanok, amíg nem merünk, vagy nem tudunk hozzájuk nyúlni, addig mérgezik a mindennapjainkat, nehezítik a jelenben való kapcsolódásainkat, konfliktuskezelésünket.

- Számodra mit adott a képzés önismereti része, amitől úgy döntesz, praktizálni fogsz a jövőben művészetterapeutaként?

- A legfőbb felismerés és ajándék az volt számomra, hogy megértettem, mindenkinek joga van ahhoz, hogy megismerje, megértse, elfogadja és megszeresse önmagát - mert ez az alapja annak, hogy másokat is úgy tudjunk elfogadni és megszeretni, hogy ne sebeket ejtsünk, hanem gyógyítsunk, de legalábbis simogassunk.

Vajda Márta
(képek: művészetterápiás képzésen)

eletigenlok.hu