Dr. Farkas Ilonával, A RÁK ELLEN AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT! Társadalmi Alapítvány alapítójával és szakmai tanácsadójával készült interjú, amely a Lélegzet című újságban jelent meg, s aktualitását tekintve napjainkban is útmutatással és megfogadható javaslatokkal, ötletekkel szolgál.

Mi az oka, hogy az utóbbi évtizedekben nagy mértékben megnövekedett egyes krónikus betegségek — köztük a daganatos elváltozások — gyakorisága?

- A városi ember nagyon eltávolodik a természetes életmódtól és a sok évezreden keresztül kialakult élettempótól. A megbetegedési adatok azt mutatják, hogy az emberi szervezetre túlzott terhek nehezednek.

- Melyek megváltozott életmódunk jellemző kockázati tényezői, és milyen betegségeket idéznek elő?

- Egyik legfontosabb kockázati tényező, ha az ember szennyezett levegőnek van kitéve. A városi levegő szennyező anyagai közül egyesek folyamatosan izgatják a nyálkahártyát,  a sok közül négyet rendszeresen mér a közegészségügy: a nitrogénoxidok, a kén-dioxid, a szénmonoxid és a szálló por. A korom rákkeltő hatású, és a szénhidrogén égéstermékei szintén rákkeltőek. Ha irritált nyálkahártyára rákerül rákkeltő hatású kémiai anyag, ráadásul oxigénhiányos a terület, hiszen szénmonoxid van jelen, ami leköti a vér oxigénszállító kapacitását, így megteremtettük a szájüregi daganat, az arcüregdaganatok, a gégedaganat és a tüdődaganat kialakulásának feltételeit.

- Manapság Budapesten a légszennyező anyagok mennyisége sokszor lépi túl a határértéket.

- Az ember elmegy mondjuk a Ferenc körút sarkára, ott egy táblán négyféle szennyezőanyag határértékhez viszonyított százalékos aránya látható. Ha azt látjuk, hogy mondjuk a szén-monoxid határértékhez viszonyított mennyisége 30%, a nitrogénoxidé 70%, a kén-dioxidé 30—40%, a szálló poré pedig 20—30%, akkor mindezek összhatása terheli a szervezetet és ezeken túl a városi közlekedéssel terhelt levegőben több száz szennyezőanyag lehet, amelyek megsokszorozzák egymás egészségkárosító hatását.

A táplálkozás jelenthet komoly kockázati tényezőt, amely a különböző nem fertőző krónikus megbetegedések mindegyikében szerepet játszhat. A daganatos betegségek 40 százalékának kialakulásában közrejátszanak a rossz táplálkozási szokások.

- Milyen daganatok ezek?

- Elsősorban gyomor-, bél- és egyéb emésztőszervi daganatok, de áttételesen minden daganat kialakulásában szerepet játszhat a táplálkozás. A rákkeltő hatású anyagok táplálékkal is kerülnek a szervezetbe szennyező, esetleg adalékanyag formájában. Azt is fontos tudni, hogyha a táplálékunkból hiányoznak a szervezet számára szükséges védőanyagok, pl. vitaminok, ásványi anyagok, enzimek, emiatt válunk védtelenebbé a károsító anyagokkal szemben.

A hatások összeadódnak, minden mindennel összefügg. Nincs olyan, hogy csak a levegőszennyezés, csak a táplálék rossz minősége, az adalékanyagok, vagy csak a mozgáshiány okozza a betegséget, hanem ezek így együtt hatnak. Ettől függ, hogy az ember meddig tudja megőrizni egészségét, és ha kialakul egy betegség, akkor ez milyen természetű lesz. Aki legnehezebben azt viseli el, hogy a főnöke kellemetlen, annak valószínűleg előbb lesz szívinfarktusa, mint daganata. De ha valaki nap mint nap szembesül azzal, hogy úristen, micsoda koszban élünk, az folyamatosan stresszhatás alatt áll, és az is kockázati tényező.

- Hogyan reagálunk a betegségekre?

- Magyarországon sajnos az egészségügyre nem jellemző a preventív gondolkodás, és emiatt a lakosság sem törődik eleget a betegségek megelőzésével. Inkább azt a struccpolitikát látom tipikus magatartásformának, hogy az emberek nagy része egy súlyos betegségről úgy gondolkodik, hogy ez mindenkivel megtörténhet, csak vele nem, és amikor vele is megtörténik, akkor hosszú ideig nem hajlandó tudomást venni róla, és nem hajlandó azt gondolni, hogy neki tennivalója van. Jó lenne, ha nem úgy gondolkoznánk, hogy ha megbetegszünk, akkor átadjuk magunkat az orvosnak, azzal a kéréssel, hogy gyógyítson meg. Rögtön tegyünk fel kérdést, hogy mi magunk mit tehetünk saját egészségünk visszaszerzéséért? Sajnos ma Magyarországon nem általános ez a fajta gondolkodásmód, és erre talán a legjobb bizonyíték, hogy az úgynevezett nem fertőző krónikus megbetegedések szinte mindegyikében rossz helyzetben van Magyarország. A daganatos halálozásban 1980 óta világelsők voltunk, és a helyzet egyelőre alig javul.

A betegséget tekintsük üzenetnek: figyelj oda, ideje változtatni, másképp kell élni! Ha ezen az úton haladsz tovább, újabb tünetek és betegségek fognak jelentkezni. Erre nem az a megoldás, hogy a különböző gyógyszerekkel csökkentik a tüneteket. A tüneti kezelés olyan, mint amikor az autóban a kijelző világítása jelzi, az olajszintmérő elromlását, és mikor elviszem az autót a szerelőhöz, az kicsavarja a jelzőlámpát, és azt mondja: nem világít a lámpa, rendben van az autó. Ugyanezt csináljuk, amikor csak a tüneteket próbáljuk enyhíteni, ahelyett, hogy végig gondolnánk: miért fáj a fejünk és miért vannak görcseink, és az okot próbálnánk megváltoztatni, orvosolni.

- Mit tehetünk a levegőszennyezés káros hatásai ellen?

- Nagyon fontos a mozgás, de az is, hogy ezt jó levegőn tegyük. Ha Budapesten lakunk, akkor legalább a Margitszigetre menjünk ki, mert a két vízárok azért mégiscsak megszűri a port és a szennyeződést. Én sokáig a Rákóczi úton laktam, úgyhogy volt módom élvezni a sűrű levegőt, de mindent megtettem azért, hogy hétvégén eljussak szabad levegőre kirándulni, fel a hegyre, valahova. Nagyon fontos, hogy az egészségünket szem előtt tartva válasszunk, hogy hol töltjük a szabadidőnket, és hogy mit eszünk.

- Mi mozgatja az embereket leginkább ezen a téren?

- Sajnos, az egészség többnyire nem szempont a választásnál, inkább a divat, a gyorsaság, a kényelmesség. Megdöbbenve látom, hogy az olyan családban, ahol az anyuka otthon van, rendszeresen levesporból készült levest eszik a család. Sajnos, Magyarországon a lakosság nem volt felkészülve arra az agymosásra, amit a reklámok csinálnak. És ugye, az ember salátareklámot nagyon ritkán lát, de a csokoládéról, levesporokról, élelmiszeripari készítményekről annál gyakrabban.

- A salátából kevésbé lehet meggazdagodni, mint a csokoládéból.   

- Pontosan. Az emberek hisznek a reklámoknak. Egyszer egy telefonos beszélgetésben felhívott egy anyuka, és megkért, hogy hadd adja oda a telefont a gyerekének, akinek teljesen hiába mondja, hogy főzeléket is kell enni, mert a gyerek arra hivatkozik, hogy a főzelékevés nem korszerű, mert a televízióban nincs róla szó. Arra kért az anyuka, hogy próbáljam meggyőzni a gyereket, hogy nem a csokis zabpehely és a nutellás kenyér kell reggel-este, nem ezek fogják elősegíteni az ő fejlődését, hanem a zöldségfélékre is szükség van. Ez számomra nagyon elrettentő, hiszen abban a korban, amikor mi gyerekek voltunk, a társadalom elég szegény volt. A húsevés nem volt mindennapos, és élelmiszeripari termékekből sem volt ennyi. Az én korosztályomnak még természetes, hogy nem zacskós porból készíti a levest, hanem a piacon beszerzett zöldségféléből.

Némi aggodalommal figyelem tehát, hogy milyen felnőtt lesz azokból a gyerekekből, akik levesporon nőnek fel és gyorsétkezdékben esznek.

- És itt nem csupán arról van szó, hogy alacsony az étel biológiai értéke.

- A túlfinomított, denaturált élelmi anyagok nemcsak hogy nem tartalmazzák azokat az értékeket, ami a szervezet működéséhez kell, de még olyan adalékok is vannak bennük, amelyek kockázatot jelentenek az egészségünk szempontjából, például allergizálhatnak. Vannak olyan adalékanyagok is, például a nitrátsók, amelyek a szervezetben rákkeltő anyagokká alakulhatnak, és ezek gyakorlatilag minden húskészítményben benne vannak. Ezek az anyagok C-vitamin nélkül nagy kockázatot jelentenek. C-vitaminnal lehet csökkenteni a kockázatot, de ha valaki nem ismeri ezeket az összefüggéseket, akkor biztosan ki van téve ezeknek a veszélyeknek.

- Ez azt jelenti, hogy a húsfogyasztás szerepet játszhat bizonyos rákos megbetegedések kialakulásában?

- Esetleg elősegítheti a betegség kialakulását. A húskészítményekben számos adalék is található, ezen kívül nem tudjuk, hogy az állatot milyen táplálékon nevelték fel. A takarmányozás számos olyan veszélyt hordoz, mint a különböző antibiotikus kezelések, növekedésserkentők és egyéb vegyi anyagok, amelyeket a növekedésük során kapnak az állatok, és ehhez hozzáadódik a takarmány vegyszertartalma is. Ma halmozott kockázatot jelent a húsfogyasztás ahhoz képest is, amit az emberek azelőtt fogyasztottak. És a húsfogyasztás azelőtt nem is volt úgy divatban, hogy reggel-délben-este húst egyenek.

- Tehát a daganatos betegségek kialakulásában a túlzott fehérjebevitel is kockázati tényező?

- Igen, és ez annál bonyolultabb, mert teljesen egyéntől és helyzettől függő, hogy mi a túl sok. Egy fiatalembernek több fehérjére van szüksége, mint egy felnőttnek, egy súlyos betegség után szintén fokozódhat egy ember fehérjeszükséglete. A kalóriával ugyanez a helyzet: nem lehet azt mondani, hogy 2000 vagy 1400 kalóriát kell fogyasztani, mert attól függ, hogy mit csinálunk egész nap. Nyilván, ha valaki kaszál-kapál, akkor egész más mennyiségű kalóriát fogyaszt, mint akkor, amikor ül az íróasztalnál.

- A húsfogyasztás visszaszorításával tehát nő az életesélyünk.

- Igen. Mindenképpen célszerű, hogy kevés húst fogyasszunk, azért is, mert a betegség egyik oka lehet, ha elsavasodik a szervezet, ugyanúgy, mint a szennyezéstől a talaj. A savanyításban a finomított termékeknek, a fehérlisztnek, a cukornak, a húsnak, a tejtermékeknek, a fehérjének van jelentős szerepe. A növények: a gabonák, a zöldségek cukrozás nélkül lúgosítják a szervezetet. Ha nagyobb mennyiségű húst fogyasztunk, az már eredendően a szervezet savasodását fogja előidézni.

- A szükséges fehérjéhez pedig másképp is hozzájuthatunk.

- Fehérjékből nagyon sokféle van. Nem lehet azt mondani, hogy ha csak növényt fogyasztok, nem eszem fehérjét. Értékes fehérje van: a babban, lencsében, a magokban is. Ha valaki túrót, tejfölt fogyaszt, abban is van fehérje, úgyhogy bőven van válogatási lehetőség.

- Sokan gondolják, hogy ilyenkor, tavasz elején a legegészségesebben akkor táplálkozunk, ha sok primőrt fogyasztunk.

Aki télen és tavasszal üvegházban termesztett paprikát, paradicsomot, uborkát, salátát, retket vásárol, az nem tesz jót a családja egészségének. Ezekben alig van vitamin, viszont vegyszermaradékkal számolhatunk. Történtek vizsgálatok, hogy a különféle primőrökben milyen mértékben van vegyszermaradék, a kevésbé kockázatos a zöldhagyma volt, az talán vegyszer nélkül is megnő.

- Mi a megoldás? A bioboltok?

- Azt gondolom, hogy a bioboltok és a biotermékek terjedése nagyon fontos dolog, de ma még nagyon kevés embernek jelenthet megoldást. Először is azért, mert nincsen annyi biotermék, hogy mindenkinek jusson, másodszor mert nem olyan olcsó, hogy mindenki meg tudja venni. Én azt gondolom, hogy a megoldás a szezonzöldségek: a cékla, a feketeretek, a répa, a krumpli, a káposzta, a hagyma, amelyek ilyenkor is vásárolhatók. Ezekben valószínűleg jóval kevesebb a vegyszer, hiszen ezek szántóföldi kultúrában teremnek, nem fólia alatt. Lehet fordulni a mirelitekhez is. A hűtés és az aszalás a tartósítás legkíméletesebb formái közé tartoznak. Vannak importzöldségek és gyümölcsök is, ezeket rendszeresen vizsgálják, és sokszor találnak vegyszermaradékot, tartósítószert.

- Magyarországon terem annyi zöldségféle, hogy télen is elegendő szezonzöldséghez juthatunk?

- Hogyne, bőven. És itt nem arról van szó, hogy ha valaki egyszer megkíván egy paradicsomot, akkor ne egye meg, csak ne gondolja azt, hogy akkor tesz jót a családjával, ha hihetetlen mennyiségű pénzért rendszeresen primőrt vásárol.

- Nem régóta vesz körül bennünket ez a rengeteg vegyszer.

- Ha belegondol az ember, hetven-nyolcvan évvel ezelőtt még csak biotáplálék volt, és bioházakban éltek az emberek, mert nem voltak szintetikus festékek, oldószerek, adalékanyagok, növényvédő szerek. Ezekből mindenképpen kerülnek maradékok a táplálékunkba, majd a szervezetünkbe. Azt mondják, hogy az élelmiszerben előforduló maradékanyagok nem jelentenek veszélyt, mert olyan kis mennyiségűek. De ha belegondolunk, hogy hányféle adalékanyag van az egyes termékekben, amelyek bekerülnek a szervezetbe, és hogy ott bent milyen kölcsönhatások jönnek létre, ezt gyakorlatilag lehetetlen modellezni. A hatás annyiféle, ahány emberről szó van, mert közrejátszik az illetőnek a genetikai sajátossága, az enzimrendszere, de még a lelkiállapota is. Az ember szervezete egy óriási vegykonyha, ahol életfontosságú anyagok akár mikrogrammnyi mennyiségben vannak csak jelen. Nem lehet azt mondani, hogy ezek olyan kicsiny mennyiségek, amelyek nem vesznek részt a kémiai folyamatban. Abban minden részt vesz, ami ott van, és kapcsolatba tud kerülni egymással. Ezért is lenne nagy szükségünk arra, hogy minél több vegyszermentes táplálékhoz jussunk.

- A mozgás mennyisége szintén erősen befolyásolja az egészségi állapotunkat.

- Ha valaki ülőmunkát végez, este beül a kocsijába, hazamegy és leül a tévé elé, aztán lefekszik, akkor annyira nem mozog semmit, hogy nemcsak a bevitt kalóriát nem fogja felhasználni a szervezet, hanem a különböző méreganyagoktól sem tud megszabadulni, hiszen a szervezet méregtelenítő mechanizmusai az izzadáshoz kötöttek, és ez a civilizációs változások mellett visszaszorult, mivel egyre kevesebbet mozognak az emberek.

- És mit meg nem tesznek, hogy ne izzadjanak. Azt hiszem, jócskán megnehezítjük a szervezetünknek, hogy fenntartsa az egészségünket, és úgy tűnik, ezen kevesen akarnak változtatni.

- Jó néhány középkorú férfival és nővel beszéltem egészség-megőrzési kérdésekben, és nagyon sokszor azt a választ kaptam, hogy neki már mindegy, már leélte az élete felét és már nem tud változtatni az életvezetésén. Ez egyrészt nem igaz, hiszen változtatni minden életkorban lehet, másrészt ilyenkor nem gondol arra, hogy milyen példát mutat a saját gyerekének. Nemcsak az a fontos, hogy a gyerek milyen levegőt szív és mit eszik, hanem hogy mit tanul, és milyen viselkedésmintákat és értékrendet vesz át, amelyek szerint a későbbiekben a saját életét is alakítja.